Figyelem, ti Fürgeláb klán barátok: Ha arra számítasz, hogy a Teenage Mutant Ninja Turtles: Shredder's Revenge egy összetett akció-kaland lesz mélységgel és hosszú játékidővel, akkor a pizzát azonnal vissza is teheted a dobozba. Ha viszont egy frappáns, egyszerű folytatást keresel a 90-es évek szórakoztató (bár rövid) 2,5 D-s harcaihoz, valószínűleg egyetlen idegesítő szardella darabot sem fogsz találni ezen az alkotáson.

A fejlesztőstúdió igazi szerelemgyereket varázsolt a Konami klasszikus játéktermi gépéből, és néhány kisebb modernizációt és újítást leszámítva nagyrészt hű maradt a siker receptjéhez. Ha most a rajongói szíved mélyéből azt mondod: "Jaj! Nem akarok modernizációt és újításokat!" és dacosan eltolod a csábítóan illatos pizzát ropogós sajttal a tetején magad elől, akkor ez a Te veszteséged. Nem bűnöd, csak veszteséged.

Mert sok más "pixel art" alkotástól eltérően a fejlesztők tudják és értik a hagyományos 2D grafika művészetét. Itt nem csak a pixelek miatt vannak pixelek, hanem a szeretetteljesen vicces animációkkal egyszerűen az átfogó koncepció részét képezik, és élettel töltik meg a játékot. Ha a Konami maga adott volna ki egy újabb részt, a játék valószínűleg nagyjából ugyanúgy nézne ki, mint a Shredder's Revenge. És bízom benne, hogy magyarul még élvezetesebb lesz ez a nosztalgiabomba.