A második világháború múltszázadunk keserû és szomorú idõszaka volt, mégis elõszeretettel nyúlnak hozzá a szórakoztató iparág képviselõ (éppen úgy a filmipar, mint könyvkiadók, vagy a minket leginkább foglalkoztató játékfejlesztõ cégek). Kereshetjük az okát, vajon a közönség számára miért olyan csábító ez az amúgy történelmi és erkölcsi szempontból is sötét idõszak, de nem érdemes, hiszen ha a lelkünk mélyére nézünk bizony jól szórakoztunk az Elit alakulaton (idõsebbek a Halál 50 óráján), de a Wolfenstein 3D is sokunkat elvarázsolt annakidején (és nem csak az áltérbeliségével), a legifjabbak pedig szívesen lövik egymást halomra az orosz hómezõkön vagy Sztálingrád ostrománál.

A stratégiai játékok piacát sem kerülte el ez a történelmi idõszak. Sõt, mondhatjuk, a játékfejlesztés kezdete óta alapjául, történelmi hátteréül szolgál ennek a mûfajnak. Ha pedig stratégia, akkor a magyarok biztosan elõkerülnek, hiszen kis hazánk legnagyobb fejlesztõ stúdiói eddig szinte kizárólag a stratégiai játékok piacán alkottak kiemelkedõt.

Gondolom a Stormregion fejlesztõcsapatot nem kell bemutatnom senkinek. A Panzers játékokról meg már biztosan mindannyian halottatok. Ha nem, akkor pedig itt az ideje, mert ezek a játékok a stratégia piac kiemelkedõ alkotásai. Persze, mondhatjátok most, hogy ezt már megszoktuk jnc-tõl, hiszen amióta a fejlesztõk fõhadiszállásán járt, azóta elfogult a fejlesztõkkel szemben. Ez egyrészrõl igaz, másrészrõl azonban nem. Egyrészrõl igaz, mert elfogult vagyok minden olyan játékkal szemben, amely magyar termék (Így vagyok ezzel már a C-64-es Újvadnyugat óta, hogy az Impérium Galaktikát már meg se említsem…). Másrészt viszont, képes vagyok elõvenni a szigorú énemet is, és bizony tudok kötözködni, ahogyan meg is fogom lentebb tenni.

Jelen cikk a Panzers széria második felvonását veszi górcsõ alá, amelyet még véletlenül sem nevezhetünk második résznek (azt ugyanis éppen hegesztik a belváros szívében). Sokkal inkább egy küldetés lemez ez, amely annyi újdonságot tartalmaz, hogy nyugodtan fel foghatnánk egy teljesen új résznek is. Ezt az érzetet erõsíti, hogy a játékhoz nem szükséges az alapjáték. Viszont némileg erõsebb vas már nem árt neki. A Gepard motor ugyanis szebben muzsikál, mint a Phase One alatt, igaz viszonylag könnyebb dolga is van, illetve jobban jut ideje a részletekre, hiszen a játék túlnyomó része sivatagos környezetben játszódik, ahol viszonylag kevés a tereptárgy. Cserébe viszont fantasztikus ahogyan a homokot fújja a szél, ahogyan a hatalmas harckocsik felverik a port, de a legpompásabb az éjszaka vívott harc, a jármûvek reflektora, és a szebbnél szebb robbanások. Bárki bármit mond, ez a grafika még ma is megállja a helyét. Tény, nem olyan gyönyörû, mint a hamarosan boltokba kerülõ legújabb „viharos” alkotás, vagy az eddig legszebb stratégiai játékként nyilvántartott Age of Empire 3, de nincs miért szégyenkeznie.

Egy játékteszt írásakor ki kell térni a hangokra, hang hatásokra is. A szinkronokról kicsit késõbb ejtenék szót, a terepen hallható hanghatások azonban igen jó minõségûek, és kellõképpen megadják a játék hangulatát. Arról nem tudok nyilatkozni, hogy mennyire valósághûek a harckocsik hangjai, vagy a robbanások, géppuskatüzek visszhangja, de õszintén bevallva, nem is szeretném ezt megtudni. A játékban azonban nagyon jól hangzanak, és kellõképpen feltüzelik az embert. Azt például még most is fel tudom idézni a fülemben, ahogyan a csoportba foglalt harckocsijaim elindulnak, miként a motorok felbõgnek, a lánctalpak hangosan csikordulva megmozdulnak, és a hatalmas fémszörnyek megindulnak az ellen felé. Minderre a koronát pedig a zenék teszi fel, amely hangulatos, és akár önmagukban is meghallgathatóak. (Aki nem hiszi, töltse le nyugodtan a hivatalos oldalról õket.)
/br /> Maga a játék nagyon hangulatos, amely sokkal inkább köszönhetõ a pályatervezõk zsenialításának, mint a történet szerzõinek. A felvázolt cselekmény ugyanis kicsit bugyutácska, de az alaphangulatot mindenképpen megadja. A szerzõ(k) igyekeztek a cselekményt a valós történelmi események közé illeszteni. Így a tengelyhatalmak oldalán a Sidi Rezegh beli brit ellentámadástól kezdve megjárjuk a Mersa Bregánt, a Halfaya hágót és Gazalát, hogy végül az El Alamein-i csatában is kivegyük a részünket. A történet ezt követõen a szövetségesek oldalán folytatódik, ahol Kidney Ridge ostromában találjuk magunk, majd vissza kell foglalnunk Tobrukot, de részt vehetünk a szicíliai partraszállásban is, hogy végül Monte Casino vérfürdõjében arassunk gyõzelmet. Az utolsó hadjárat a volt Jugoszlávia területére kalauzol el minket, ahol a partizánok kõkemény küzdelmében nyerhetünk bepillantást.

Ha van dolog amihez a Stromregion fõhadiszállásán értenek, akkor az a pályatervezés. Még a kopár sivatagot is sikerült a srácoknak változatossá tenni. Nincs terep, amely hasonlítana a másikra, vagy amely ugyanazzal a taktikával megoldható lenne. Bizony oda kell figyelnünk mindenre, és minden egységünkre. Még a gyalogosokat sem hanyagolhatjuk el, mert bármilyen meglepõ, a hatalmas fémszörnyek mellett igen nagy hasznossággal lehet õket a csatába küldeni (pl. a szirtekre telepített lövegek legénysége könnyen hatástalanítható általuk, és így a löveg is megmarad, amelyet korábbi gazdájuk ellen fordíthatunk ezt követõen.)

Na, de térjünk is talán rá a portált tényleges profiljába vágó részre, azaz a magyar verzióra, a játék magyar felirataira és szinkronjára.

Bizony, bizony, szinkron. Méghozzá neves magyar színészek adják hangjukat a játék szereplõinek: Stohl András, Reviczky Gábor, Döglégy Zoli (na jó, õ nem színész), Németh Kristóf, Kristóf Tibor, Lázár Sándor, Breyer Zoltán. Igazán impozáns névsor, meg kell hagyni. Ennek ellenére, szerintem, nem mindig volt megfelelõ a hangválasztás. Például a szövetségesek hadjárata során James Barnes hangjául választott Breyer Zoltán egyáltalán nem passzol a karakterhez. Túlságosan fiatalos a hangja, míg a szereplõ kissé korosabbnak tûnik (amely érzésben a körszakáll is segít). Másik tipikus hiba, hogy a szinkronszínészek valószínûleg egyszerûen papírról felmondták a szövegüket, amelyet ezáltal néha túlságosan is túlhangsúlyoznak, vagy éppen nem, de ez még nem is lenne zavaró. Sokkal bosszantóbb, ami szintén ebbõl a hibából ered, hogy ezáltal nem látták az animátorok munkáját. Így bizony a szereplõ testmozgása sokszor teljesen másfajta hangnemet sugall, mint ahogyan a szinkront halljuk, és nem lesz hiteles a jelenet. Mindezek ellenére örvendetes, hogy a két szórakoztató terület (a színház és a játékipar) ilyen jól együtt tudott mûködni, és mindenképpen várjuk a folytatást!

Az egységek hangjai azonban már nincsenek szinkronizálva, minden egység a saját nemzeti nyelvén tesz megjegyzést egérkattintásainkra. A fõbb szereplõk azonban még itt is magyarul hallhatóak. Ebbõl adódik az a furcsa jelenség, hogy amíg a fõhõs tankjára kattintunk, az magyarul közli, hogy „Megyek, megyek!”, addig egy másik tankot kiválasztva már angolul szól a felkiáltás: „Yes, sir!”. Érdekes, de ez a tengelyhatalmak esetében nem tûnt fel, hiszen ott a magyar mellett olasz illetve német hangok voltak, viszont a szövetségesek esetében ezt kiszúrtam, és engem bizony zavart. (Persze lehet, hogy azért, mert az angolhoz kicsit több közöm van, mint a másik két nyelvhez.)

A feliratokra azonban tényleg semmi panaszunk nem lehet. Korábban, a játék megjelenésekor még voltak ismétlõdõ szövegek (pl. két különbözõ egység leírásánál ugyanazt a szöveget találtuk), de mára, a megjelent javító csomagok ezeket a problémákat már orvosolták, ahogy a korábban tapasztal hangelmaradást sem tapasztaltam már. Hibákat egyáltalán nem találtam, a szöveg mind helyesírásilag, mind stilisztikailag kitûnõt kapott tõlem. (Érdemes összehasonlítani az általam korábban tesztelt AoE3 magyar verziójával – látni fogjuk, hogy ég és föld a különbség.) Különösen örvendetes a számomra, hogy engem, akit különösebben a valóságban annyira nem érdekelnek a korszak fegyverei, jármûvei, stb. az egységek leírását mégis szívesen olvastam el minden esetben. A fejlesztõk ugyanis pontosan eltalálták azt a határt, amely egy laikus számára megfelel. Azaz nem mennek bele a szörnyûséges részletekbe, sokkal inkább úgy közlik a legfontosabb jellemzõket, hogy egy-egy érdekességet belecsempésznek, és ezáltal olvasatja magát a szöveg. Nem leszek tõle fegyverszakértõ, de mégis nagyon sok mindent megtudok a korszak haditechnikájáról.

Az egyes küldetéseket összekötõ naplóbejegyzések szövegébe sem lehet nagyon belekötni. Talán csak annyit, hogy néhol erõltetetten „mûvészi” a fogalmazás. Ez persze nem csak a magyar fejlesztõk hibája. Nagyon sok külföldi programnál is elõfordul ez a hiba, már ha ezt annak lehet nevezni, hiszen Kõagy tizedessel nem szívesen játszanánk, marad tehát az értelmiségi filozofálgatás.

Zárszóként mit is írhatnék. A játék jelenlegi ára 4790 Ft. Ezért a pénzért az utóbbi idõk egyik legjobb stratégiai játékát kapjuk, ami ugyan nem könnyû (nem lehet végigvinni egy hétvége alatt, mint pl. az AoE3-at), de mindezt gyönyörû grafikával, fantasztikus hangokkal, rettenetesen jól megszerkesztett, hangulatos pályákkal (amelyekbõl ha nincs elég, akkor a dobozba csomagolt pályaszerkesztõvel magunk is készíthetünk újakat), és természetesen teljesen magyar hanggal és felirattal! Ráadásul kis hazánk fiai és lányai készítették! Ha pedig mindehhez hozzávesszük, hogy a Phase One most 990 Ft-ért megvásárolható, akkor nem egészen három darab Bethlen Gáborért egy olyan szórakoztatóipari terméket vásárolhatunk, amellyel a garantáltan hónapokig el lehet játszani, még annak is, aki amúgy nem rajong a komoly, taktikai RTS-ekért.

Husimoto tesztje a Phase One-ról
A Phase Two hivatalos honlapja
A Stormregion honlapja