Bár alapvetően 2 játékról van most szó Bright Memory és Bright Memory: Infinite, beszélhetünk egyről is. De miért?

A Bright Memory egyetlen fejlesztő alkotása, és ahhoz képest igencsak impozáns. Hossza miatt, ami igencsak rövid, inkább demónak tekinthető, mint egy játéknak, viszont a grafikai megvalósítások és a változatos harcmenet miatt, ahol egyszerre kell fegyverrel lőnünk és high-tech kardunkkal is belső nézetből kaszabolni az ellenséget, ami nem túl sok játéknál köszön vissza, kelthette fel a játékosok többségének figyelmét. A nagy érdeklődés után nem volt már kétséges, hogy jöjjön egy folytatás, kis túlzással mondhatjuk, hogy a demóval felvezetett játék, ám ez a folytatás, az Infinite sem sikerült túl hosszúra, még a megháromszorozott játékidejével sem.

Most kellene a történetre kitérnem, de az igazából nincs, ami pedig van, azt inkább érdemes elfelejteni, csak széljegyzet ahhoz, hogy miért indulunk harcolni, és hogy a jövőben járunk, ahol egy esemény miatt mitikus, ősi harcosokkal is találkozunk. Amúgy is a lényeg az akció és a már-már baletti magasságokba nyújtózó, kitérés-harc-kitérés kombinációk variálása. A pályák tűegyenesek, nem sok esélyünk van új útvonalak felfedezésére, csak esetleg az elhagyott gyűjthető tárgyak vagy kimaradt teljesítmények feloldása miatt érdemes visszamenni.

Egy szó mint száz, történetet ne nagyon várjunk, de kihívást és harcot azt tömkelegével. Ehhez nyújt most támtalajt mindkét játékhoz a NightVison, Fehérváry Péter és FEARka által készített fordítás.