Woodo

Múlt héten jelent meg legfrissebb munkám egy rendkívül aranyos játékhoz – a Tiny Monks Tales debütáló címét karolta fel a Daedalic Entertainment kiadó –, ami sajnos idehaza kissé radar alatt maradt, ezért ezzel a bejegyzéssel részben a figyelmet is szeretném rá felhívni.

A Woodo tulajdonképpen nem más, mint egy 3D-s kirakós, amiben fadiorámákat állítunk össze a különböző elemekből. Mindezt egy végtelenül bájos dizájnba és kedves történetbe csomagolták, amiben az immár felnőtt főszereplőnk emlékszik vissza gyermekkorának egyik legszebb nyarára: amikor tízéves fejjel egy egész nyarat töltött falun az egyik nagyon távoli rokonánál. Igazi mese, ami minden korosztálynak kellemes szórakozás lehet, egy igazi nyugijáték! De ragozhatom én napestig, szerintem sokkal jobban összefoglalja a lényeget a 7 perces bemutatóvideó, amit készítettem (aki mégis az olvasást választaná, a leírásban ott a szöveges bemutató linkje):

A játék minden platformon tartalmaz magyar feliratot (még ha a Nintendo ezt szereti is elsumákolni), és elvileg valamennyin elérhető továbbra is a demója, ha valaki szeretné kipróbálni – itt gyorsan meg is jegyezném, hogy a demó még egy korábbi fordítási állapotot tükröz, azóta több minden változott, módosult.

És akkor két érdekesség a fordításról:

Valószínűleg ez az egyetlen nyelv (biztosra nem merem állítani, mert nem mindegyik latin betűs), amiben mindegyik szereplő neve legalább egy kicsit eltér annak angol változatától. És ez nem is a történetet elmesélő Foxy miatt van – aki nálam a Boróka keresztnevet kapta –, hanem a másik főszereplő a ludas benne, ugyanis Ben mindenütt Ben maradt, csak nálam lett Beni, hogy ne lógjon ki a magyar miliőből (de hogy minek a becézése, azt a játékosra bízom). Emiatt bizonyos kifejezések szánt szándékkal eltérnek az angolban elhangzottaktól: az elementary school alsó tagozat lett, vagy a felhőkarcolókra történő utalás lakótömbökre módosult.

A tesztelési fázis részeként a szinkronhoz kellett igazítanom a feliratot egy karaoke-felületen, vagyis azt kellett kiügyeskedni, hogy jókor jelenjen meg a következő szakasz egy-egy hosszú, 3–8 soros szövegnél. Érdekes volt, de kicsit idegtépő is, ahogy az egeret csúsztatni kellett a szövegeken. Másrészt ugye a fordításban nem feltétlenül egyezik meg a tagmondatok sorrendje, szóval inkább az olvashatóság volt a fő szempont, de amúgy szerintem a végeredmény kellemesre sikeredett.

Köszi, ha kipróbáltad/megvetted a játékot!