Ismét valami forradalmi készül kis hazánkban, még ha ismét a második világháborúba kell ehhez virtuálisan elutaznunk. Abban az esetben, ha kíváncsi vagy a részletekre, akkor nyugodtan kattints ide, hiszen máshol errõl még úgysem olvashattál :)Nem tudom, ti miként vagytok vele, de úgy érzem, a mindennapi rohanásban nagyon jól jön, amikor valami jó, valami felettébb kellemes dolog éri az embert. Nem beszélve arról, ha ez egybeesik egy életre szóló emlékkel.

Panyinak köszönhetõen, és Andy társaságával sikerült bejutnom a Stormregion Dohány utcai új fõhadiszállására, ahol a világon elõször, a magyar off- és online sajtó képviselõivel egyetemben, bepillantást nyerhettem az egyre bõvülõ cég legújabb játékába. A fejlesztõket a Codename: Panzers sorozat tette ismerté világszerte, így mi mással is rukkolhatnának elõ legfrissebb fejlesztésük esetében, mint ismét egy tankos, második világháborús stratégiával. A Rush for Berlin –mert nevezzük nevén is végre a játékot – ugyanakkor igyekszik minél több játékelemben eltérni a Panzers sorozattól. Nem véletlen ez, hiszen ezt már nem a CDV fogja kiadni, hanem egy másik kiadó.

A játék alatt továbbra is, a már jól bevált ragadozó, a Gepard motor fog ketyegni, ám számos új lehetõséggel fel lett ruházva, ami maga után vonja többek között a grafikai megjelenítésben történt optimalizálások mellett a vizuális döbbenettõl az asztalon koppanó álkapcsokat is. Döbbenetes volt a látvány, amely - meg kell hagyni - kicsit színesebbre sikerült, mint a Panzers sorozat. Ez persze szerintem egyáltalán nem vált kárára, maximum a grafikusok bánkódhattak, hiszen a korábbi modelleket teljesen elõröl újrarajzolhatták.

A játék kezelése elsõre mindenkinek ismerõs lesz, akik valaha már játszottak valamelyik Panzers fázissal. Ugyan a kezelõfelületet átdolgozták, azonban egy jól bevált koncepción nem érdemes sokat változtatni, és errõl a „viharos” srácok is így vélekedtek.

Gondolom feltûnt már mindenkinek, hogy állandóan a készítõk korábbi játékával hasonlítgatom össze a dolgokat. Ezen nincs semmi meglepõ, hiszen alapjában véve ugyanazt a motort kapjuk, grafikailag feltupírozva. (Azok a csordogáló patakok nagyon szépen néztek ki) Miért nem éreztem mégis, hogy újabb rókabõrrel van dolgunk? A válasz nagyon egyszerû. A fejlesztõk annyi újításról, és játékbeli másságról beszéltek, hogy öröm volt hallgatni. Nem véletlen, hogy a vezetõ „dizájnerek” mögött a legnagyobb nevû magyar játékszoftverek szerepelnek, még ha azokat nem is a Stromregion zászlaja alatt követték el.

A játékban egységeinket három nemzet, a német, az orosz és a szövetséges hatalmak zászlaja alatt irányíthatjuk 7-7-7 pályából álló lineáris kampánysorozaton keresztül. Fontos megjegyezni, hogy itt nem lesznek kiemelt szereplõk, hõsök, akik körül valamiféle történet kialakulhat, és ez az egyik legnagyobb eltérés a Panzers szériával szemben. (És ez az, amit én nagyon sajnálok) Ez persze nem jelenti azt, hogy a játék unalmas lenne. (Legalább is reméljük, hogy nem lesz az) Sokkal inkább másfajta felfogás jellemzõ rá. Itt maga a pályatervezés fogja rákényszeríteni a játékost arra, hogy ott maradjon a gép elõtt. A bemutatott demó pályán is több rejtett esemény, és nem utolsó sorban többféle taktikai lehetõséget biztosító útvonaltervezés volt megfigyelhetõ. Az egyes kampányok lényege természetesen – ahogyan a játék címébõl kitalálható – Berlin köré összpontosul. Azaz foglaljuk el Berlint! Ez ideáig rendben is van, de a történelmet ismerõk tudják (vagy akik játszottak a Call of Duty-val), hogy végül a vörös zászló lengedezett a Birodalmi Kancellária lerombolt épületén. Akkor miként lehetséges, hogy a szövetségesekkel is elfoglalhatjuk Berlint? Ez, a játék másik, „térjünk el a Panzers-tõl” törekvése. Itt ugyanis alternatív történelmet írhatunk. Nem is beszélve a német oldalról, ahol ugyan a világháborút nem nyerhetjük meg, ám miután sikeresen feltartóztatjuk a szövetséges haderõt, megakadályozva ezzel a német gyárak lebombázását, kellõ utánpótlással nézhetünk szembe a Vörös Hadsereggel, és a valóságnál sokkal kedvezõbb béketárgyalásokat zárhatjuk a világégést. (Persze mindahhoz, hogy ez létrejöjjön, a fejlesztõk hamar végeznek Hitlerrel, és a fasiszta vezetéssel.)

A játék azonban nem csak az alternatív történelemmel igyekszik ébren tartani az érdeklõdést, hanem a Battlefield 1942: Secret Weapons of WWII FPS-hez hasonlóan kipróbálhatunk olyan jármûveket, amelyek többnyire még csak a tervezõasztalon, vagy prototípus szinten léteztek a valóságban. Természetesen ezek többsége leginkább a német kampányban jelenik meg.

A játékélményt igyekeznek fokozni azok az elõre scriptelt események, helyszínek és egyéb titkok, amelyek a háborúsfilmek szerelmeseinek lesznek ismerõsek. A fejlesztõk nem árultak el konkrétumokat csak filmcímeket: Halál 50 órája, Kelly hõsei, Piszkos tizenkettõ, stb.

A játékban hanyagolt történetvezetés azért nem tüntette el teljesen a kiemelt szereplõket, bár ezeket nem nevesítették. Egyszerûen név nélküli, úgynevezett Tisztekrõl van szó, akik valamiféle különleges képességgel rendelkeznek. Ellentétben azonban a Panzers-el, ezek elvesztése maximum fájó pont lehet, de nem okozzák a pálya azonnali sikertelen befejezését.

A fentiek alapján gondolom mindenkit piszkál az érzés, hogy mindez elegendõ-e egy újabb nagy dobáshoz. Ha azonban a fejlesztõknek sikerül megvalósítaniuk mindazt a többjátékos módban, amit ígértek, akkor bizton állíthatom, hogy igen. Érezhetõ volt, hogy a hangsúly ezen a játékmódon van. Még az is elhangzott, hogy a single pályát egyszer végigviszed, és kész, többet nem látod a játékot. Ám ott a multiplayer!!! A strom-os srácok a játékosok visszajelzései alapján igyekeztek alakítani ezeket a módokat, amelyekbõl én most csak egyet fogok kiemelni, ez pedig a R.I.S.K mód. Nem tudom, mennyien ismeritek a hasonló nevû táblás játékot (vagy annak bitesített változatait), de a lényeg, hogy minden játékos kap titkos küldetéseket, amelyekrõl a többiek nem tudnak, és ezt kell kivitelezni. El tudjátok képzelni, milyen izgalmas lehet realtime-ban, keresni a te célodat, és közben ügyelni, hogy a másiknak ne sikerüljön az, amirõl te nem is tudod mi, csak a cselekedeteibõl próbálsz meg következtetni. Szerintem nagyon izgalmasan hangzik, kíváncsian várom ennek megvalósulását. Ugyanakkor természetesen az egymással alapból szembenálló felek kooperatív együttmûködésére is lehetõség van, ami az egységek olyanfajta egyensúlyát sejteti (ahogyan a fejlesztõk is megemlítették), amire legutóbb a Starcraft esetében volt példa.

Jól látható, hogy a srácok megint alkotnak, és amit létrehoznak az valószínûleg nem is lesz rossz játék, bár igen erõs mezõnyben fog indulni. (Ennek a mezõnynek kb. 50%-át magyarok fejlesztik). A nyertest még megsaccolni sem merném, de én drukkolok neki. Mielõtt pedig valaki elfogultsággal vádolna, kijelentem, hogy egyik játékukkal sem játszottam korábban. Az persze lehet, hogy még az élmény hatása alatt vagyok, de én szurkolok a fiúknak, mert magyarok, és mert megérdemlik.

Végül szeretném megjegyezni, hogy valamiféleképpen a portál témájához is kapcsolódjon a cikk, lesz ebbõl a játékból is magyar változat!