A nagyvárosi életnek és a globalizációnak köszönhetõen a XXI. század gyermekei nem ismerhetik meg természetünk nagyszerû élõlényeit. Számukra hozzák létre a nagyobb városokban az olyan, természetes élõhelynek nem mondható kerteket, ahol ezeket a kedves állatokat kiállítják a kedves gyerekeknek és felnõtteknek.Eme érdekes bevezetõm után sokan azt hihetik, hogy ellenzem az állatkertek létrehozását. Ez nem így van, csak jobban szeretem az állatokat természetes környezetükben megfigyelni. (Még szerencse, hogy Panyinak van egy magánrepülõgépe. Egyik nap Antarktisz, a másik nap Szafari. :P - Ranloth) Ugyanakkor az állatkertek nagyon is tanító jelleggel hathatnak a nagyvárosi emberek tudására.

Az apropó ez onnan jött, hogy ezen a héten teszteltem le a Zoo Tycoon 2 címû játékot. A tapasztalt játékosok azonnal kapcsolnak, hogy egy tycoon sorozat nem szólhat másról, mint az elõtte álló szó menedzselésérõl, ami a jelen esetben megfelel egy állatkerttel. A játék nem mutat fel semmi különlegességet a többi menedzselõs játékhoz képest. Hozza az alapot. Építkezni lehet, figyelni kell mindenre, és közben még nyereséges is legyen a dolog. Leállhatsz pepecselni a dolgokkal, ha megállítod az idõt. Tipikus kis egyszerû játék, nagyon nem is pazarolnám rá a karaktereket.

Térjünk is rá a magyar nyelvû változatra. A játék indítását követõen nem vettem észre semmi kivetnivalót a magyar fordításban. Azonban miután egyre mélyebben belevettetem magam a menükbe és elindítottam a gyakorló részét a programnak, akkor ütköztem értelmezési gondokba. Gondolom, a játékot nem a hardcore játékosoknak írták, hanem a még gyermeknek mondható játékos közösségnek. Ezt lehet figyelembe vették az angol változatban, azonban sajnos a magyarban nem sikerült. Amikor elkezdtem a gyakorló módban játszani, akkor egymás után jöttek az értelmetlen mondatok, melyek csak összezavarták az embert. Lényegében kétszer kellett elolvasnom minden egyes információt - és nem azért, mert nem tudok olvasni. Nagyban rontotta még az élményt, hogy az egyes menüpontok nevét is rosszul választották meg. Tehát nekem ezek miatt az elején kicsit zavaros volt a játék.

De hogy ne csak a negatívumokat említsem meg, azért találtam pozitívumokat is. Ilyen volt például, amikor az állat környezetét, amelyben él, biomnak nevezték el. Amely ugyan nem tudom, hogy mond-e valamit egy 10-15 évesnek, de nekem, mint tanultabb egyénnek igen. De ha mégsem, akkor még ott egy kis segítség, amelyet Zoopédiának neveztek el. Ebben minden állatról, növényrõl, biomról, személyzetrõl részletes információt találhatunk. És azt kell, hogy mondjam, ennek a honosítása nagyon jóra sikerült. Azt azért nem állítanám, hogy tökéletes, de sokkal jobb, mint a gyakorlás része volt.

A zavaró gyakorlás után az éles játékban már fel se tûnnek ezek a nagyobb hibák, hiszen akkor már csak az ikonokat és a kisebb feliratokat fogjuk figyelemmel követni, amelyeket nagyobb arányban találtak el, valamint ha szükségünk lenne plusz információkra azt a Zoopédiában fellelhetjük, de egy kis idõ elteltével profik leszünk az állatok megfelelõ környezetben való elhelyezésében, etetésében.

Összefoglalva egy halvány négyest adnék ennek a fordításnak, mert ugyan a Zoopediéval kompenzálják a sokszor érthetetlen gyakorló módot, azonban még ott van néhány rosszul megválasztott kifejezés is (például az állatok óljait búvóhelynek nevezték el).