Silence of the Sleep magyarítás

Elménknek talán a legfontosabb tehetsége, hogy képes megbirkózni a fájdalommal. A régi gondolkodók azt tanítják, hogy az elmének négy ajtaja van, amelyeken át úgy közlekedhetünk, ahogy a szükség kívánja.

Az első ajtó az alvás. Az alvás lehetőséget kínál, hogy magunk mögött hagyjuk a világot, összes fájdalmával egyetemben. Az alvás jelzi a múló időt, eltávolít a dolgoktól, amelyek bántottak bennünket. Aki megsebesül, gyakran elveszíti az eszméletét. Hasonlóképpen, amikor valaki tragikus hírt hall, gyakran elájul. Az elme átlép az első ajtón, így védi magát a fájdalomtól.

A második ajtó a feledés. Némelyik seb túl mély ahhoz, hogy meggyógyuljon, vagy túl mély ahhoz, hogy gyorsan gyógyuljon. Ezenfelül sok emlék egyszerűen fáj, és ezeket nem lehet gyógyítani. Nem igaz a mondás, hogy „az idő minden sebet begyógyít”. Az idő a sebek nagy részét begyógyítja. A többi a második ajtó mögött rejtőzik.

A harmadik ajtó az őrület. Van, amikor az elme akkora ütést kap, hogy elrejtőzik az őrületbe. Noha ez talán nem látszik üdvösnek, mégis az. Van, amikor a valóságban nincs más, egyedül csak a fájdalom. Hogy elmeneküljön a fájdalom elől, az elmének ki kell hagynia a valóságot.

Az utolsó ajtó a halál. A végső menedék. Semmi sem árthat nekünk a halál után, legalábbis ezt hallottuk.

Egy vérbeli pszicho-horror a játék, így az arra fogékonyaknak mindenféleképp ajánlom.

Sajnos néhány technikai problémát nem sikerült orvosolnom, így a hosszú "ű" betű rövidként fog megjelenni a szövegben.