A Jack Keane egy német fejlesztésû point 'n click kalandjáték, rajzfilmszerû grafikával, kicsit idióta történettel, és rengeteg humorral megfûszerezve. A játékot a SevenM adta ki, magyar felirattal. A dobozt nézegetve még nem sejtettem mi vár rám, a szokásos kicsit kamuzós PR szöveg rendesen le lett fordítva. A dobozban egy telepítõlemezt, és egy, az átlagosnál némileg vaskosabb kézikönyvet találtam. A füzetecske a szokásos kötelezõ dolgokon (telepítés, irányítás, beállítások) túl a fõszereplõk bemutatását, illetve a játék elsõ fejezetéhez egy végigjátszást tartalmaz. A fordítás értelmét tekintve korrekt lehet, minden érthetõ volt, de hogy szinte kizárólag tõmondatokat alkalmaztak, az azért elég zavaró. „Tegyél egy próbát. Menj a bal oldalra. Itt találni fogsz egy homokzsákot.” Ez kérem belefért volna egy mondatba... és az egész ilyen. Mondatonként kapták a fizetést? Ehh, ezért kell karakterért fizetni...

Mielõtt belevágnék a játékba, a sztori dióhéjban: Angliában kezdünk, a gyarmati idõkben. Jack Keane vagy, hajókapitány, van egy saját hajód, és két matrózod akikkel India, és a Brit szigetek között hozol/viszel árukat, mégpedig meglehetõsen gyorsan. Pillanatnyilag pénzügyi gondokkal küszködsz, nem a megfelelõ embertõl kértél kölcsön, így megjelentek a behajtóemberek... Itt kapcsolódunk be a történetbe. Elõször megszökünk, majd egy brit titkosügynökkel utazunk Fokvárosból az India melletti titokzatos Fog-szigetre, ahol a Doktor T. nevezetû „úriember” állítólag teát termel, gyakorlatilag pedig mindenféle valós-valótlan vádakkal illetik, amibõl majd kiderül, hogy mi igaz, s mi nem, de az biztos, hogy nincs minden rendben a pasas körül...

Nos, föltelepült a játék, hát biztos csak a kézikönyvet tolták el, kit érdekel, majd a játék! Na a nagy francokat. A kézikönyvben legalább valami olyasmi volt, aminek lenni kellett volna - vagy talán csak az eredetit nem láttam -, de a játékban sokszor semmi köze nem volt a leírtaknak a mondott szöveghez. A kedvenc példám az egyik kulcsszereplõ(!!) neve: Portás. Namost ezt úgy mondják a szövegben, hogy „porter”. A porter szó nem csak portást jelent, hanem hordárt is. Mivel a fickó kalandorokat kísérget keresztül az erdõn, és egy bazinagy hátizsákot cipel állandóan, szerintem nem nehéz kitalálni a helyes verziót. Ennyibõl hívhatnák barna sörnek is... Mikor Jack mutatja, hogy hol van a hajója, az „Over there!” felkiáltást „Oda!”-nak fordították. (A helyes verzió „Ott!”, vagy „Ott van!” lett volna.) A fordítók jól láthatóan soha nem találkoztak még a játékkal, nem csak ezeket tolták el, rengeteg hasonlót találhatunk. Sajnos át se nagyon olvasták, de még csak egy automata helyesírás ellenõrzõt sem futtattak le, több egyszerû elütést is találtam. A kézikönyvnél már taglalt kizárólag tõmondat használós probléma itt is jelentkezik, még ha annyira nem is zavaróan. Mindezek ellenére a játék maga remek, tele van utalásokkal, célzásokkal ismertebb filmekre, hatalmas poénok vannak, amiknek jó része még a gyatra fordítás ellenére is átjön.
„Az a „roncs” másfélszer gyorsabb egy fregattnál!” - Han So..., khm, Jack, mikor Montgomery a hajóját kritizálja.
A játék úgy lett megcsinálva, hogy kizárólag egeret használva is kényelmesen lehessen irányítani, így szabad utat engedve a problémamentes bejglimajszolásnak - ami nem egy utolsó szempont a játék pörgõsségét figyelembe véve. A grafikai megvalósítás is hagy maga után némi kívánnivalót, mert bár a pályák hangulatosak, és a karakterek is jók, de rendkívül kevés FPS-t produkál a látványhoz képest. Ez ugyan egy kalandjáték esetében nem egy olyan hatalmas probléma, de ha már az UT3 ment rendesen, nemár hogy egy ilyen Jack Keane szaggasson...
A másik problémám magával a játékkal a sokszor nagyon logikátlan feladatmegoldások. Ki gondolná például, hogy az utcán kéregetõ koldusnak egy korhadt hajópallót kell adni a továbbjutáshoz? Hála a Jóistennek van végigjátszás a neten.

Szépen elsoroltam most minden rosszat errõl a játékról, de ennek ellenére mégis pozitív véleményen vagyok összességében, a humor, és a jópofa karakterek elcipelik a hátukon az egészet. Sajnos ugyanez a fordításról nem mondható el, azt nem viszi a hátán semmi. A kézikönyv gyenge, a játék szövegei többször csak távolról súrolják az eredeti mondanivalót... Én mondjuk kibírtam volna még pár hétig, hogy a fordítók végigjátsszák a játékot, és normálisan lefordítsák. Talán a kiadó sem rokkant volna bele, és most nem lennék ilyen lesújtó véleménnyel.