A Red Alert sorozat mindenki szerint a második szériánál kezdõdött, mert annál jobb Command & Conquer játék nem készült, még akkor is, ha most kijött a harmadik. Mivel sajnos nekem egyik részhez sem volt szerencsém, így a most megjelent Command & Conquer: Red Alert 3 volt az elsõ, melyben megismerkedhettem azzal az alternatív történelemmel, melyben a szovjetek megmaradtak a világ leghatalmasabb országának. Ezzel csak az volt a baj. hogy a Red Alert 2-ben bizony a szovjetek ismét végsõ vereséget szenvedtek... volna, ha Cherdenko ezredes nem rendelt volna tudósaitól egy idõgépet. Ennek a segítségével Õ és Kurukov tábornok visszautaztak az 1927-es Nemzetközi Fizikai Konferenciára, ahol Albert Einstein, az atombomba atyja is jelent volt. Természetesen Cherdenko kezet fogott a nagy fizikussal, s bekövetkezett az, amit minden ilyen filmben elmondanak: összeomlott az idõ kontinuum és porrá égett szegény Einstein. Ennek örömére gyorsan visszatértek a jelenbe. Kurukov ugyan maradt a tábornok, de a szerencsés Cherdenkóból fõtitkár lett. A szovjetek pedig szépen lassan haladtak elõre Európában. Azonban egy új fenyegetés érkezett keletrõl: a Felkelõ Nap Birodalma. S mivel Einstein híján nem lett atombomba, így a tábornok nem tudta õket "leatomozni".
S itt kapcsolódunk be a történetbe a szovjetek oldalán. Meg kell menteni a Nagy Szovjet Birodalmat a keletrõl érkezõ új néppel szemben, ráadásul ott van még az európai front is, mert a szövetséges csapatok sem hagyják magukat.

Mivel volt olyan szerencsém, hogy a premier kiadást kaptam meg tesztelésre, így sajnos nem tudtam megtekinteni a magyar nyelvû kézikönyvet a telepítés során. De sebaj, mert az extrák kárpótoltak.
A játék indulása után pedig egy szép csicsás menü fogadott, ami a csicsa ellenére szép volt. A fordítók szerencsére nem ütköztek bele a mindent nagybetûvel írok dologba, mert általában ez már a játék indulása után ki szokott derülni, ha már több szóból áll egy menüpont. A tartalmakkal pedig szintén nem volt gond. Megtalálták a megfelelõ rövidítéseket, szavakat.
Utamat újoncként a hadgyakorlat felé vettem, hiszen meg kellett, hogy ismerkedjem a játék irányításával, lehetõségeivel. A gyakorlatot minden frakcióból egy kedves kis tank vezényelte le, kik a tanítás során egymással csipkelõdtek verbálisan és fizikálisan (avagy lõtték egymást). Viccesen, ugyanakkor érthetõen magyaráztak mindent. Itt sem volt jele a nagybetûs témának, s az összevisszaságnak. Egyszerûen már ekkor tökéletesnek tûnt az egész.
Ahogyan haladtam elõre a küldetések során, nem igazán akadt meg olyanon a szemem, ami nagyon zavart volna és értelmetlen lett volna. Az átvezetõ filmek feliratai is minõségi munkák voltak. Teljesen olyan érzésem lett mintha most is a szovjetek uralkodnának, s csak úgy röpültek az elvtárs, fõtitkár, szövetséges szavak, mind szóban, mint szövegben. Szóval a hangulat alapját megadták ezek az átvezetõek. A játék során pedig az információs dobozba özönlöttek a feliratok, melyek némelyikén a nagy izgalmak közepette csak átsuhantam, viszont egyiknél sem suhantam vissza, hogy nem értettem egy mondatot.
Az egységek elnevezése is tökéletes volt. Az ember egységeknek maradt a keresztnevük. Míg a tankoknak, s egyéb pusztító egységeknek a fordítását megoldották és találó neveket adtak nekik (démonkirály, teszla tank, MÉG, ikerrotoros). Kitettek magukért a fordítók, de hát ez is volt a dolguk. Nem ronthatták el a nagy nevû játék folytatásának lokalizációját.

Így a végére elgondolkoztam, vajon melyik rész elemzését hagytam ki a cikkembõl, de azt hiszem semelyiket sem. A játékhoz folyamatosan érkeznek a frissítések, melyek természetesen magyar nyelvûek is. Ezt is csak akkor kellene megemlíteni, ha nem így lenne. Valahogyan én tökéletesnek érzem a fordítást, meg a játékot is. Tudom ilyenkor sokan megköveznének, hiszen nem olyan jó, mint az elõd, meg hát mindenben van hiba. Igazuk van. Viszont én nem játszottam az elõzõ részekkel, így nekem ez volt adott. Én is emberbõl vagyok, s nem találhatok meg minden hibát: hibázhatok.
Szóval szerintem tökéletesre sikerült. Élveztem a tesztelést. Az átvezetõ animációk alatt viszont megint elgondolkoztam, hogy szinkront miért nem készítettek hozzá. Mert akkor még inkább remekül szórakoztam volna rajta.

A játékot mindenkinek csak ajánlani tudom, kik szeretik a stratégiai játékokat és mindezt magyarul. A RA2 rajongóknak meg üzenem, ha nem tetszik nekik az RA3, akkor játszanak az elõzõ résszel. Elõre, Elvtársak!