Úgy gondoltuk, hogy ideje lenne a hazai forgalmazók által lokalizált játékokat is szemügyre venni és kivesézni, ezért a szerkesztõkkel úgy gondoltuk, hogy nem egyszerûen a fórumba fejtjük ki, hanem cikket is írunk belõle.Mivel ez lesz az elsõ olyan cikkem, amelyben konkrétan egy játék tesztelését írom le, ezért mindenki bocsássa meg a bûnömet, ha esetleg nem térek ki mindenre, amire szeretnétek. Mellesleg ez egy nem egyszerû játékteszt lesz, hiszen én nem azokat a szempontokat fogom követni, hogy adott játék milyen nagyszerû, ûbermegahiperbrutál grafikával, hangulattal rendelkezik, ugyanis mi, a Magyarítások Portál itt nem ezzel foglalkozunk, hanem a fordításokkal, amelyekben a legfõbb lényeg az, hogy mennyire magyar-e, és mennyire illik mindez a környezetbe, mennyire helyesen képezik a mondatokat. Szóval nekünk sokkal mélyebben bele kell vetni magunkat egy játékba, mint más tesztelõnek, hiszen pontosan ezek azok a dolgok, amiken õk átsiklanak.

Bizonyára sokakban (vagy csak néhányatokban) felmerült a kérdés, hogyan találtam ki ezt (igen, én voltam :D), hogy a Portálon most ilyen fajta cikkek lesznek? Pontosan én sem tudom, csak gondoltam, hogy érdekel benneteket a hazai forgalmazók által forgalmazott magyar nyelvû játékok minõsége, és mivel mi értetek vagyunk és fordítva, fogtam az én kis viharmadaramat, és levelet írtam a játékok kiadóinak, hogy vagyunk, élünk, fejlõdünk, legyenek szívesek adjanak nekünk tesztpéldányokat, és láss csodát adtak is, adnak is. Mivel mi is éppen a nyári uborkaszezonban kerestük meg õket, így a régebbi lokalizációkból kellett választanunk. Mint tudjátok nagy kalandjáték fanatikus vagyok ezért én az Atlantis Evolution-t választottam. A Monkey Island és Syberia sorozat után kicsit kétkedve vettem a 3D-s motort és az atlantiszi környezetet!

Mivel ugye minden játékot a boltban vagy más egyéb helyen veszünk meg, akkor nagyon fontos szerepet tölt be a borítónak eleje és annak hátulja. Ugye, amikor kézbe vesszük a CD vagy DVD tokot, akkor szembetûnik a cím, és néhány idézet játékmagazinoktól, hogy mennyire jó is ez a játék. Viszont a hátulján ott találjuk a rövid leírást és a rendszerkövetelményt, ami alapján is választjuk a játékot. Hiába szeretnénk vele játszani, ha nem indul a kedvenc kis számítógépünkön. Tehát, mikor megkaptam a DVD tokba ültetett 4 CD-s játékot és éppen telepítettem, mondom megnézem mit írnak róla. Egész szép kis összegzést írtak róla, azonban volt benne elírás, méghozzá az Atlantisz helyett Atlatiszt írtak. Na mondom, ha már a dobozon is hiba van, akkor milyen lehet maga a magyarítás. De nem csüggedtem, s mikorra már a negyedik CD-t is kivettem a meghajtómból, máris indítottam a játékot.

Az elsõ szembetûnõ hibát már a játék bevezetõjében felfedeztem. Ranloth allergiás a legjobban erre, méghozzá arra, amikor az õ és û betûket rosszul kódolják, és kalaposak lesznek, ez mondjuk a hobby fordítások esetén még nem lenne baj, hiszen nem tudnak minden fájlba belekontárkodni, örülnek egyáltalán, hogy ki tudják nyerni a szöveget, viszont egy kiadó megkap minden segítséget, ha már egyszer lokalizálnak. Ráadásul a hiba nagyságát növeli, hogy a könyvtárakat bújva megtaláltam a betûtípus fájlt, amit egy programmal szerkesztve és átírva a kalapos betûket máris normálisan néztek ki a játékban.Miután ezt a kis problémát megoldottam folytattam a kalandozásaimat Atlantisz világában. Az elsõ és szembetûnõ változás a többi point-and-click kalandjátékoz képest az volt, hogy nem kívülrõl követhetjük egyetlen karakterünket, hanem belülrõl, mintha Gordon Freemant irányítanánk. Vagy mégsem? Ugyanis nem mehettünk akármerre, hanem csak kattintásokkal mehetünk elõre, ami akkor volt kicsit nagyon zavaró, mikor már vagy fél mérföldet megtettünk elõre, de útközben elfelejtettünk valamit felvenni a földrõl. Viszont a WASD irányítást meg azért nem tették bele szerintem, mert akkor már több mindent kellett volna megrajzolni, mert így elõre legenerált háttereket használtak (bár megjegyzem így is vagy 4GB-ot tett fel a merevlemezre). Na de mennyünk szép sorjában és nézzük a szövegeket a játékban!
A végigjátszás folyamán nekem leginkább a fordító néhány vesszõs hibája nem tetszett. Sokszor olyan helyre tett ezt a kis írásjelet, ahova nem igazán illet esetleg kellett.
Viszont az nagy pozitívum volt, hogy megõrizték a játék nyelvezetét, és teljesen azt adta vissza, mintha a XX. század elején lennénk, amikor még irodalmibb nyelven kommunikáltak az emberek, és még a szleng nem uralta a világot. Sõt, amikor a fõhõs úgymond magában beszélt, tehát a naplóját írta, akkor az teljesen naplószagú volt.
A következõ megjegyzésem nem a fordító hibájából fakad, hanem magából a játékból: "A repülõgépeket még nem találták fel 1904-ben. Anti-gravitációs sugarakat sem. Lenyûgözõ volt." – Na mármost a repülõgépekkel a Wright testvérek már a XIX. század végén foglalkoztak, tehát feltalálták, igaz hosszan nem repültek még (A Wright testvérek 1903. december 17-én tették meg azt az alig 12 másodperces utat, ami aztán az emberiség motoros repülésének hivatalos kezdeteként került). Még ebben a kis idézetben az anti-gravitációs sugár nevének a használata kétséges. Hiszen, ha a repülõgépeket nem találták fel, akkor hogyan alkották meg ezt a kifejezést, mert szerintem az elsõ tudományos-fantasztikus könyvekben és filmekben használták elõször, amelyek nem éppen ekkor jelentek meg. Bár, ha belegondolok abba, hogy a fõhõsünk amnéziás és már volt Atlantiszban, akkor esetleg ismerheti, de hogyhogy pont erre emlékezik…na ezt nem tudom, de az amnézia mindig is kiszámíthatatlan volt.
A játék folyamán csak a rövid mondatos párbeszédekbe lehet belekötni. Némelyiket jobban ki lehetett volna fejteni, azaz másképpen mondani. Viszont az interaktív történelmi könyvek és a hosszabb lélegzetvételû beszélgetések egész kellemesek voltak és jól megszerkesztettek. Ebbõl én arra következtetek, hogy nem igazán kedveli a fordító a rövid tömör angol mondatokat. Meg is értem, ugyanis elméletben mindenki a hosszabbaktól fél, hiszen az hosszú ás el fogom rontani, közben pedig egy ötszavason sokkal többet kell gondolkodni.

A magyarítással csak ennyi gondom volt, se több, se kevesebb. Azt azonban szeretném így a végén elmondani, hogy akik most akarnak kipróbálni egy kalandjátékot, akkor azt ne ezzel a játékkal tegyék meg, mert nem emiatt fogják megkedvelni ezt a stílust. Csak erõs idegzetû, már kalandjátékokban jártas egyedek vegyék meg, mert vannak benne idegtépõ dolgok, és bevallom õszintén: én is csak végigjátszással tudtam végigvinni.