A világot hamarosan feje tetejére állítja egy eddig ismeretlen szekta és elmebeteg vezetõje. Egymástól látszólag független katasztrófák söpörnek végig az egész bolygón – valami nagyon nincs rendben. Persze egy percre sem kell aggódni, hiszen a Hõs, a vörös hajú démon már tudja, hogyan oldja meg a válságot. Kezét zsebébe süllyeszti, és elõrántja zsebkését... … amivel egy óvatlan mozdulattal megkarcolja az közelben parkoló rózsaszín Mini Moris oldalát, hogy aztán egy kicsit odább húzódva végignézze a tulajdonos hölgy õrjöngését, és annál a résznél, mikor zokogva a motorháztetõre borul lefotózza a feneke fölé tetovált 16 jegyû kódot, amit a közeli kápolna orgonáján lejátszva a környék összes galambjának eldugul a nyaki ütõere és 13 másodperccel az utolsó hang után lerobban a feje. Így végre szóra tudja majd bírni a parkban ücsörgõ nénit!

Tiszta szívvel… 

A betörésen és a (közvetett) emberölésen túl rengeteg olyan dolgot lesz még lehetõségünk csinálni a játékban, amiért egy jogállamban legalább néhány év fegyház jár. Imádott Ninánkkal és segítõivel gyakorlatilag mindent zsebre kell majd tennünk, ami nincs leszögelve, vagy lebetonozva… bár, néha még ez sem lesz akadály. Persze egy profi szerepjátékosnak (amit e sorok írójára még véletlenül sem lehet mondani) ez egy pillanatig sem lesz meglepõ, hiszen a mûfaj egyik sajátos ismertetõ eleme a tárgy felvétel, kombinálás és használat. Ebbõl a szempontból a Puritas Cordis hozza az elvárható szintet, sõt! Így a kissé klisés történet mellett is szórakoztató, és kellõen változatos, mi több sok esetben humoros, hogy az ember fia akkor is tovább játsszon vele, mikor éppen nem a csodálatos fõhõsnõ fenekére kell kattintgatni. Ebbõl a finom utalásból az okosabbak bizonyára rájöttek, hogy bizony nem csak egy szereplõt lesz lehetõségünk irányítani… de akinek ez nem lenne elég, annak segít a szoftver doboza és kézikönyve, ahol a készítõk meglehetõsen gyakran és érezhetõen büszkén hangoztatják a több szálon futó cselekmény és a több irányítható karakter meglétét.

A fordítás

A már említett borító és kézikönyv fordítása az egyik legjobb, legigényesebb, ami valaha e cikk írójának kezébe került. Azon túl, hogy nem találni félregépelést vagy helyesírási hibát ezekben a szövegekben, külön jó pont, hogy a magyar mondatok végre tényleg magyarul lettek megszerkesztve. Nyoma sincs a rendkívül idegesítõ "angol mondat magyar szavakkal" effektusnak, amikor a fordító gyakorlatilag csak kicseréli az idegen kifejezéseket a magyar megfelelõkre és olyan stilisztikai szörnyetegeket hoz létre, amitõl jóérzésû ember elsírja magát… de legalább hüppög egy kicsit. Hogy ez egy tudatos, vevõcsalogató lépés vagy egyszerûen csak így sikerült a honosítás, nem tudni, de annyi bizonyos, hogy arra, aki leemeli a polcról vagy egy cimborájánál kezébe veszi a Puritas Cordis dobozát biztos, hogy kellemes élményként fog hatni a magyarítás minõsége.
A helyzet egy kicsivel rosszabb a játék közben olvasható szövegek esetében. Ahogy annak egy jó szerepjátékban lennie kell, minden elhangzó szöveg kapott feliratot is, így egy tisztességes mennyiségû szöveggel találta magát szembe a honosítás készítõje. A gépelési, helyesírási hibák hiánya és a magyaros mondatszerkesztés ezekrõl a szövegekrõl is elmondható, de sajnos néhány esetben olyan félrefordításokat találtam, amiket nem lett volna szabad a programban hagyni… a dolgot csak súlyosbítják azok az alkalmak, mikor a fordító egy angol szónak a több lehetséges magyar megfelelõje közül pont azt választotta, aminek épp semmi köze nincs a képernyõn látható tárgyakhoz. Hangsúlyozandó, ezek a hibák csak elvétve jelentkeznek, és annál idegesítõbb, hogy gyakorlatilag egy teszt-végigjátszással mindet ki lehetett volna szûrni. Ugyanez igaz a tegezõdés és a magázódás néhol eléggé kaotikus használatára…

Összegzés

     A Secret Files: Tunguska folytatása egy kifejezetten jó kalandjáték, még azokat is lekötheti, akiket amúgy nem vonz a mûfaj, az elsõ rész kedvelõinek pedig egyszerûen kötelezõ! A fordítás mindenképpen hozzáad a szoftver értékéhez, a feljebb említett hibákért bõségesen kárpótol minket a szöveg egészének minõsége, és az egy-két esetben meglehetõsen súlyos poénok korrekt átöltetése a magyar nyelvre.