A Pendulo Studios-t alighanem egyetlen kalandjáték rajongónak sem kell bemutatni, hiszen õk állnak a remek Runaway trilógia mögött. Amit kevesebben tudnak talán, hogy az említett trilógián kívül a stúdiónak még két másik játéka is volt, mielõtt ismertté vált: az egyik az Igor: Target Uikokahonia a másik pedig a Hollywood Monsters. Ez utóbbi azért fontos cikkünk szempontjából, mivel a The Next BIG Thing lényegében ennek a játéknak az „újragondolása”/folytatása, átültetve mai színvonalra.     A játék elején két újságírót: Liz Allaire-t, és Dan Murray-t ismerhetünk meg, akiket fõnökük egy horrorfilmes díjkiosztóra küld tudósítani. Ez még alapból nem lenne érdekes, csakhogy ezekben a filmekben a rémségeket igazi szörnyek alakítják. A filmstúdió feje William A. Fitzrandolph, aki állítása szerint a szörnyek elfogadása miatt „harcol”, és mellesleg maga is az õ táborukat erõsíti. Fõszereplõink a rendezvényre érkezve szemtanúi lesznek egy betörésnek, és a rejtélyekkel teli kaland innen veszi kezdetét.

    Térjünk is rá arra, mit kapunk, ha megvesszük a játékot: a dobozt kinyitva a játék lemeze, és egy kézikönyv (valamint egy Panyi feliratú cetli, de ez alighanem csak az én verzióm sajátja:)) fogad minket. A kézikönyv ugyan nem túl hosszú, de így is gazdagon illusztrált (bár fekete-fehér). A kis füzetben minden információt megtalálunk, ami a játék telepítésével,indításával és irányításával kapcsolatos, mindezekhez pedig remek fordítás társul. A szöveg nem szájbarágós, inkább baráti hangvételû, néhol még poénos is. A füzetben használt illusztrációk az angol verzióból származnak, de úgysem fog senki pár másodpercnél több idõt szánni rájuk, így ez szerintem egyáltalán nem okoz gondot. Ha már ilyen részletesen kiveséztem a kézikönyvet, akkor nem mehetek el a doboz mellett sem, mivel sok „magyarított” játék már ezen a ponton csúnyán elvérzik. Örültem, hogy a játék címét nem próbálták a fordítók magyarra átültetni, ehelyett a doboz tetején „a Runaway készítõinek következõ nagy dobása” felirat kapott helyet. Ez a megoldás, hogy nem is fordítják le a címet, de mégis helyet kap a magyar megfelelõje a dobozon, nagyon tetszett nekem. Pici ötlet, de mégis hatásos. A doboz hátulján a történet leírása, és a játék erényeinek címszavas felsorolása is szépen, érthetõen lett megfogalmazva. Ezt azért tartom fontosnak, mert sok játék fordításánál nagyon kevés idõt szentelnek a toknak, így bizony néha percekig lehet nevetni egy-egy új játék dobozán, annyira értelmetlen dolgok kerülnek rá. Egyetlen negatívumot találtam csak a dobozzal kapcsolatban, mégpedig hogy az egyik legfontosabb információ, mi szerint „A termék aktiválásához internetkapcsolat szükséges” csak egy nagyon kicsi piros sávban van feltüntetve a borító hátoldalán, amin elég könnyû átsiklani. Ha a játék eredeti celofán-csomagolásán van esetleg egy matrica, amin ez fel van tûntetve, akkor elnézést kérek, én már anélkül kaptam a tesztpéldányt. Nyilván a legtöbb embernek van már manapság internetkapcsolata, és még jó eséllyel az eladók is figyelmeztetik, de azért esetenként kellemetlenséget okozhat.

    A játékot elindítva elsõ feladatunk egy játékos profil megalkotása, mely a mentéseinket tárolja majd a jövõben. A fordítás ezen a részen remekül átkalauzol minket bárminemû félrefordítás vagy magyartalan mondatok segítségével. Fontos apróság, hogy a játék bevezetõ videója elõtt nem lehet belépni a beállítások menübe, de a feliratokat alapból bekapcsoltra állították, így nem fordulhat elõ, hogy az angolul nem értõ játékosok lemaradnak a történet elejérõl. A játék menüinek fordítása szintén igényesre sikerült. Az egyik menüpontban található egy statisztikák opció, melyet nyomogatva rengeteg különféle borzasztóan haszontalan statisztikákat hozhatunk elõ (oroszlánok által levadászott zebrák az afrikai szavannán, zebrák által levadászott oroszlánok az afrikai szavannán, stb…), de még ezeket is sikerült nagy odafigyeléssel lefordítania a honosító csapatnak. A menüpontok neveivel többnyire meg voltam elégedve, 2 apró kivétel volt csak. Az egyik a „pontok” opció, mely az adott szobában használható vagy megvizsgálható tárgyakat mutatja meg a képernyõn. A „pontok” szó nem igazán illik erre a funkcióra így magában, de õszintén szólva én sem tudnék rá hirtelen magyar szót találni. A másik a „hátizsák” menüpont, mely tárgylistánkat hivatott reprezentálni. Ezzel alapjában véve nincs gond, csak annyi, hogy egyik fõszereplõnek sincs hátizsákja/válltáskája/nejlonszatyra/stb. Talán egy egyszerû „tárgyak” elég lett volna helyette. Ezek azért nem akkora problémák, mert 5 perc játék után szerintem mindenki a billentyûzetet fogja használni a különbözõ opciók elõcsalására, mivel ilyen módon sokkal kényelmesebb játszani, mint az egeret terelni mindenhová.

    Ha már az elõbb szóba hoztam a pontok menüt szólnék pár szót a játékban található opciókról, melyek nagyban megkönnyítik a játékos dolgát. Egyrészt, mint már mondtam, ha szeretnénk, a játék megmutatja a használható/megvizsgálható tárgyakat az adott szobában. Akármennyire is nagy kalandjáték rajongó vagyok, ez azért egy nagyon hasznos opció, mivel néha elõfordul, hogy az ember nem vesz észre valamit, és hosszabb idõre elakad. A másik nagy segítség az F1 gomb megnyomásával érhetõ el, ilyenkor a narrátor kisebb-nagyobb ötletet ad, hogy hogyan juthatunk tovább a játékban. Ez a rendszer többé-kevésbé mûködik is, de sajnos van 2 puzzle a játékban, amik szinte minden logikát mellõznek, és a segítõ-rendszer sem ad használható tippet hozzájuk (ez nem a fordítás hibája, tökéletesen lefordították amit a narrátor mond). Ezeknél csak az után mondják el a megoldást miután megcsináltad a feladatot (kösz). A fentieken túl is van még egy apró könnyítés a játékosok számára: ha duplán kattintunk a képernyõ szélén, vagy akárhol a szobában ahova mozogni szeretnénk, akkor figuránk „át teleportál” a szomszédos helyszínre/az adott helyre amit kijelöltünk neki (mi sem idegesítõbb a kalandjátékokban mint sokadszorra végigvárni, amíg figuránk odasétál valami elé). Ezek a könnyítések nyilván nem ebben a játékban jelentek meg elõször, de mégis nagyon sokat segítenek a játék élvezetében.

    Most pedig lássuk hogyan sikerültek a párbeszédek fordításai, hiszen lehet akármennyire jó a többi rész, a kalandjátékoknál a párbeszédeken dõl el minden. Volt már szerencsém néhány magyarított kalandjátékhoz, így volt pár nézõpont amire igyekeztem nagyon figyelni. Elõször is muszáj leszögeznem, hogy a fordító csapatnak valószínûleg elég nehéz dolga lehetett, mivel rögtön a 2 fõszereplõbõl az egyik enyhén szólva is õrült, és teljesen lehetetlen dolgokat mond idõnként. De ez még csak a kezdet, mivel minden kis robot aki a játékban szerepel különbözõ mértékû személyiségzavarban szenved, és akkor még nem is említettem a szörnyeket. Ezek miatt nagyon füleltem a játék alatt az eredeti beszédre is, és azt kell mondanom, hogy nagyon nagy dicséret illeti a fordítókat, mivel remekül sikerült a legtöbb szokásos fordítási hibát kikerülniük. Nem ragaszkodtak görcsösen a szöveghez amikor a szereplõk zagyvaságokat beszélnek, hanem mertek kicsit elrugaszkodni, és így nem kell a játékosnak kínosan fogalmazott mondatokból kihámozni a lényeget, hanem szinte kivétel nélkül szép magyar mondatokkal találkozunk, melyeket kellemes olvasni. Másik gyakori betegsége a magyar nyelvû kalandjátékoknak, hogy a szereplõk egyszer magázódnak, egyszer tegezõdnek, akár egy mondaton belül is (ez természetesen nem a fordítók hibája amennyiben össze-vissza kapják meg a szöveget fordításra). Nos, örömmel kijelenthetem, hogy ilyen hibával sem sikerült összefutnom a végigjátszás során, a szereplõk végig tudták kivel milyen viszonyban voltak:). A szereplõk neveinél azt az irányvonalat követték, hogy akinek beszédes neve volt azt lefordították magyarra, a többiekét pedig meghagyták eredetiben. Ez a megoldás kimondottan tetszett nekem, egyik névvel sem volt különösebb gondom. Nem találkoztam olyan fordítási hibával sem, ami félrevezetõ lenne, vagy gátolna valamelyik feladat megoldásában (ilyen játékokhoz is volt már szerencsém). Sõt az igazat megvallva fordítási hibával sem igazán találkoztam, ami kicsit meglepett (pozitívan). Volt 1-2 mondat, aminél gondolkoztam, hogy esetleg rosszul értelmezték, de végsõ soron a másik lehetõség sem hangzott volna jobban (mint írtam a szereplõk kb. 80%a beszámíthatatlan).

    Végezetül még megosztanék veletek pár gondolatot. Meg kell hogy valljam, régi rossz tapasztalatok miatt sokáig távoltartottam magam a magyarított játékoktól, ha választhattam, akkor inkább külföldrõl szereztem be õket. A The Next BIG Thing fordítása viszont annyira jól sikerült, hogy nem tudom nem ajánlani a kalandjátékok rajongóinak. A végigjátszás alatt egyszer sem éreztem, hogy valami nem stimmelne, öröm volt olvasni a sorokat. Egy másik ok, amiért nyugodt szívvel ajánlanám a magyar verziót az angollal szemben, hogy rendkívül pénztárcabarát az ára. A PlayOn!-tól rendelve a játék mindösszesen 3590 Ft-ba kerül, míg külföldön az ára a cikk írásakor 30 Euro (több mint 2-szer annyi). Zárószóként csak annyit, hogy remélem a jövõben több, hasonlóan igényes, magyarul kiadott játék fog napvilágot látni.