Végre elérkezett az idõ, amire a könyv kiolvasása óta vártam, A Da Vinci-kód megérkezett a mozikba, méghozzá csúszás nélkül, ez mindenképpen dicsérendõ. Ráadásul szinkront is kapott, ami sokaknak plusz ösztönzést jelent a film megtekintéséhez.Essék most egy kis szó a regényrõl, melybõl a filmet készítették. Dan Brown egy amerikai író, akinek eddig mindösszesen 4 regénye jelent meg. Nincs a legjobb írók között, de mûvei kétségtelenül olvastatják magukat, és meglepõen izgalmasak. Ezt saját tapasztalatból mondom, mivel volt szerencsém mind a 4 kötetét elolvasni.
Ezzel azt szeretném érzékeltetni, hogy elfogulatlan kritikával nem tudok szolgálni, akarva-akaratlan is a könyvhöz hasonlítom a produktumot.

Egy izgalmas könyv tehát adott volt, ami kiválóan alkalmas volt a megfilmesítésre, tekintve, hogy egyetlen éjszaka alatt játszódik a cselekmény és viszonylag kevés karakter szerepel benne. Ehhez szereztek még egy elismert rendezõt, Ron Howard személyében, ráadásul elsõ látásra nagyon erõs színészeket sikerült megnyerni a szerepekre.

Minden jel arra mutatott, hogy ebbõl minden bizonnyal nagy durranás lesz.
És akkor elkezdõdött a film és egy csapásra összedõlt bennem minden remény. A film 2 és fél órájának minden egyes percében azt éreztem, hogy itt bizony valami nem stimmel.

Nem véletlenül írtam, hogy ELSÕ látásra nagyon erõs a szereposztás. Kezdjük Tom Hanks-szel, aki a film fõszereplõje, és aki mellesleg Johnny Depp mellett a kedvenc színészem. Nem hittem volna, hogy ilyet is fogok mondani, de láthatóan képtelen volt azonosulni Robert Langdon karakterével. Semmiféle érzelem nem olvasható le az arcáról, unottan játssza végig a filmet, ami egy az egyben elmondható a másik fõszereplõrõl, az amúgy tündéri Audrey Tautou-ról is. A kettõjük kapcsolatából, pedig az égvilágon semmit sem érzékelhetünk, ami ismét csak a színészeket minõsíti.

Következõ karakterünk Bezu Fache kapitány, akit Jean Reno formált meg. Igazából õ is halovány teljesítményt nyújt, de ez betudható annak, hogy szinte teljesen kiírták a filmbõl, a könyvben ábrázolt komplex karakterének még csak a nyomát sem látni. Valamint számomra érthetetlen módon teljesen átírták karakterét, megváltoztatták motivációit, melyre egyszerûen képtelen vagyok rájönni, hogy miért volt szükség. De Bishop Aringarosa püspök, azaz az Alfred Molina által megformált szereplõ is hasonló sorsra jutott, egy jelentéktelen mellékszereplõ lett, semmi több.

És akkor elérkeztünk ahhoz a karakterhez, melynek normális megformálásában a legcsekélyebb kétely sem merült volna fel bennem, ez nem más, mint Sir Leigh Teabing, akit mindenki kedvenc Gandalf-ja, Sir Ian McKellen testesített meg. Mondanom sem kell, ismét csalódnom kellett. McKellen idegesítõen túljátssza szerepét, idõnként már kifejezetten ripacskodás, amit mûvel.

Végezetül, pedig jöjjön az albínó bérgyilkos, akit Paul Bettany varázsolt a vászonra. Nem véletlenül hagytam a végére, hiszen õ az egyetlen színész, akirõl azt mondom, hogy kihozta a maximumot abból, ami a rendelkezésére állt.

Ezt azért mondom, mert még ez a színészi alakítás sem volt elég ahhoz, hogy élettel töltse meg filmbéli figuráját. A könyv komplex karaktereit el lehet felejteni, sajnos hála a forgatókönyvírónak (ezúttal is köszönet Akiva Goldsman úrnak...), csupa motiválatlan bábut láthatunk, akiknek a könyv elolvasása nélkül képtelen vagyunk megérteni a céljait, érzéseit.

Most pedig essék szó magáról a filmrõl.
Sajnos nyomaiban sem érzékelni a könyv izgalmait és feszültségét, helyette kaptunk egy tökéletesen feszültségmentes, kincskeresõsdit, mely idõnként erõsen unalmassá válik. Látszik, hogy nem tudták eldönteni, hogy mihez is akarnak kezdeni. Kincskeresõs filmhez túl komoly, misztikus thrillerhez pedig komolytalan.

Ami külön idegesített, hogy a rejtélyeket, melyekkel alaposan megszenvednek a regényben, itt fél perc alatt megoldják, jó jó, tudom, hogy ez egy film, nem lehet visszaadni a könyv részletességét, de könyörgöm, legalább érzékeltethették volna, hogy telik közben az idõ.

Mindenképpen a könyv egyik csúcspontjának tekinthetõ Da Vinci Utolsó vacsorájának elemzése, mely alatt olyan sok érdekességet mondanak el, hogy miután elolvastam azt a részt, azonnal újraolvastam. Itt persze elintézik egy 4 perc alatt, így sok érdekes dolgot meg sem említenek.
És ami a legjobban felháborított, hogy sikerült a könyv legnagyobb fordulatát teljesen kiszámíthatóvá tenni. Egyszerûen képtelen vagyok felfogni, hogy ezt miért így kellett...

Mindent összevetve hatalmas csalódás számomra a film, melybõl sikeresen kivettek, esetleg átalakítottak mindent, ami tetszett a regényben. Ennek ellenére azt ajánlom mindenkinek, hogy aki teheti, mindenképpen ismerkedjen meg a történettel, mert bizony tényleg elgondolkodtató. Természetesen én erõsen a könyvet ajánlom, de biztos vagyok benne, hogy aki nem olvasta a regényt, annak sokkal jobban is fog tetszeni a film, mint nekem.

Most már csak abban reménykedem, hogy békén hagyják Dan Brown talán még ennél is jobb regényét, az Angyalok és Démonokat, kár lenne érte, ha hasonló sorsra jutna...