The Order: 1886

Bár a játék címe is arra utal, hogy 1886-ban járunk, valójában egy alternatív 1886-ban vagyunk. Karakterünk a Rend tagja, akik a kerekasztal hagyományát viszik tovább (igen, az Artúr király féle kerekasztal), és saját kódexük szerint élnek. A Rend célja, hogy megvédjék az emberiséget az ártó erőktől.

Indulásnál a katakombákban kezdünk, ahova a rabokat küldik, és éppen minket is kihallgatnak valamiért, amiről még fogalmunk nincs, és egy gyors szökést követően, visszaugrunk az időben, hogy végül eljussunk arra a pontra, ahol minden értelmet nyer. Első feladatunk (a játékban, nem a karakter életében) egy kisebb csoport szökött rab megfékezése, ám hamarosan kiderül, hogy vannak közöttük farkasemberek is. Ebben a világban, legalábbis a Rend számára, ez nem szokatlan dolog, csupán a mostani feltűnésük vet fel kérdéseket.

Az játék egy külső nézetes, lövölde, ha fogalmazhatunk így, néhol kisebb logikai elemekkel tarkítva. De ami engem leginkább lekötött, az az élettel teli világ, a felvonultatott karakterek, és részletekbe menő gazdagság, amivel megalkották ezt a környezetet. Már az elő fejezetnél, mikor a tetőn vagyunk, nehezére esik az embernek továbbmennie, és ne a tájban, és a felette lassan elhaladó léghajóban gyönyörködjön. Később is lesznek ilyen impozáns helyek, nagyobb belátható terek, és a folyosóknak belső tereknek sincs okuk panaszra, mégis ez a magaslati kilátás talán a legmegragadóbb rész.

Árny oldal lehet, hogy a játék képaránya nem igazán a megszokott, szélesebb, mint a többi játéknál. Ez egyrészt dramaturgiai döntés volt, másrészt a fejlesztők szerint jobban is fut a játék. A feliratok mérete is kicsinek tűnhet, aminek növelésére sajnos nincs mód, így néha lehet, közelebb kell ülni a TV-hez.

A fordítás mindenre kiterjedő, és ahogy mindig lenni szokott, csak módosított PS4 gépen használható, a leírásban megjelölt kiadáshoz.