Nehéz egy ilyen nagy múltra visszatekintõ játékról úgy írni, hogy az ember ne töltse tele klisékkel a mondatait. Mindenki tudja, hogy a Settlers egy régi és sikeres sorozat, amely még valamikor a kilencvenes évek elején született meg. Az ötödik epizód gyökeres változást hozott a széria történetében.

Királyok öröksége

Nyilván mindenki, aki játszott az elsõ négy rész valamelyikével, egyetért velem abban, hogy az utolsó (hamarosan már utolsó elõtti) epizód alig emlékeztet elõdeire. Ezt bizonyára sokan nehezen viselték, hiszen olyan alapvetõ elemeket vágtak ki a folytatás készítõi ebbõl a részbõl, amelyek a Settlers játékokat igazán népszerûvé tették. A kidolgozott, több lépcsõs termelés helyett egy rendkívül leegyszerûsített modellt kapunk, amelyben szinte alig számít a tervezés és semmiféle globális stratégia nem szükséges egy település felépítéséhez. Hiába jelennek meg a lakóházak, ebben a részben egyáltalán nem érzem, hogy egy valódi várost építenék, inkább csak a stratégiai játékokban megszokott módon épületeket dobálok egymás mellé a térképen, hogy minél hamarabb katonákat tudjak toborozni. Ezzel együtt a harcrendszer is megváltozott. Az eddigi részek meglehetõsen egyszerû csatáit itt sokkal komolyabb ütközetek váltották fel, ahol hõseinknek is döntõ szava lehet egy-egy csetepaté kimenetelében. Igen, mivel a Starcraft óta minden valamire való stratégiai játékban vannak hõsök, így a Settlers sorozat is kapott néhányat. Ez a tény maga után vonzza, hogy a programban nagyobb szerepe lesz a történetnek is - és ekkor bizony nagyon jól jön egy magyarítás.

"Honosítás: magyar felirat vagy szinkron"

A játék értékelését itt be is fejezném, ki-ki döntse el személyesen, hogy szereti vagy sem a radikális újításokat a játékmenetben. Egy dolog ezzel szemben biztos: mindenki tetszését elnyeri, ez pedig a játék magyarítása. Már eleve az ötlet nagyszerû. Végre egy olyan játékot fordítanak le hivatalosan, ahol tényleg szükséges, hogy a játékos tisztában legyen azzal, mi van a képernyõre írva. No, de ne szaladjunk ennyire elõre...

Magyar kézikönyv budget kategóriában?

Még csak ott tartunk, hogy kinyitottuk a dobozt és kezünkbe vettük az átlagos méretûnek mondható kézikönyvet, ujjbegyeinket kellemesen csiklandozza a jó minõségû, bár fekete-fehér papír. A második kellemes benyomás a füzetecskével kapcsolatban, hogy szinte hibátlan! Miközben az egészet átolvastam, direkt azt keresve, hogy mibe lehet belekötni, alig találtam elgépelést vagy bármilyen feltûnõ hibát. Sõt, külön ki kell hangsúlyoznom, hogy a kézikönyv fordítója kellõ távolságra tudott kerülni az eredeti szövegektõl és nyomát sem éreztem az angolos (értsd: hibás szerkezetû) magyar mondatoknak. Talán még ennél is nagyobb dicséret jár azért, hogy az egész munka egységes. Az elõzõ cikkemben, az UFO: Aftermath-ról, kifejtettem, micsoda szörnyû vétek, ha egy dolognak több neve van egy fordításban. Itt errõl szó sincsen. Világosan megfogalmazott, gördülékeny mondatok, szabatos szóhasználat. Már-már azt hinné az ember, hogy a kézikönyv fordítója játszott is a játékkal. (Ez általában nem jellemzõ, de nem is kizárt. Minden esetre én abból indultam ki, hogy nem játszott vele.)

Pozitívumok... persze csak röviden

A következõ pozitív csalódás maga a játék lesz. Röviden szólva minden a helyén van a fordítással kapcsolatban. Egységes, magyaros és szinte hibátlan. Nem váltakozik sehol a tegezõdés és a magázódás, nincsenek magyartalan mondatok, se félregépelések. Az egész munkáról süt, hogy kellõ igényességgel alkották meg. Külön ki kell emelnem a fordítás szókincsét és stílusát. Azt hiszem, ez ragadott meg a legjobban. A fordító sok helyen nagyon szép kifejezéseket használ, néhol már az irodalmi stílus jegyeit juttatva érvényre a szövegben. Kijár egy hatalmas dicséret.

Negatívumok... hosszabban

Persze van néhány dolog, ami mellett az ember azért nem mehet el szó nélkül. Egyik-másik egység és épület elnevezése talán lehetett volna jobb is. Gondolok itt az olyan kényszer szülte megnevezésekre, mint íjas, pallosos stb. Ha az ember egy kicsit fordító szemmel nézi ezeket, hamar rájön, hogy honosítás készítõje igen kellemetlen helyzetbe kerülve alkalmazta ezeket a megoldásokat. Az íjas azért nem íjász, mert a további fejlesztések (boltíjas, számszeríjas, íjpuskás) így összefüggõbbek. Kicsit nehezebben néztem el a fattyúkardos megnevezést, és bár tisztába vagyok bele, hogy az eredeti bastard swordman egy olyan katonát jelent, aki egy másfélkezes karddal érvel a csatamezõn, jobb nevet én sem tudnék neki adni. Tehát az egységek nevei itt-ott nem kifejezetten jók. Hasonló a helyzet az épületekkel is, a honosítás készítõje olyan helyzetbe került, hogy kénytelen volt maga alkotni szavakat pótolva a magyar nyelvbõl hiányzó megfelelõket. (Megjegyzem, ezek nem igazi hiányosságai anyanyelvünknek, inkább csak a játék szempontjából azok.) Így találunk olyan érdekes dolgokat, mint vasakna vagy idõjárásmûhely. Ezek mellett két nagyon szomorú hibát is találtam ebben a részben. Az egyik igen gyakori, és szerintem meglehetõsen idegesítõ. Az angol college szó nem kollégiumot jelent magyarul, mint azt sokan hiszik neve alapján, hanem fõiskolát. (Hasonlóan a high school sem fõiskola, hanem középiskola angolul.) Ez a fordításban mindenütt rosszul szerepel. A másik már egy picivel elnézhetõbb. A városok védelmét biztosító õrtornyok egyikét a fordítás ostromtoronyként nevezi, amivel az a problémám, hogy legjobb tudomásom szerint a szó azokat a fából készült szerkezeteket jelöli, amiket várostrom esetén toltak a fal mellé és rajtuk keresztül törtek be a támadók az erõdítménybe. Így ha kukacoskodni szeretnék, azt is mondhatnám, hogy ez itt egy komoly hiba, de inkább nem teszem.

Így kell ezt csinálni!

Bár eredeti tervemtõl eltérõen sikerült sok rosszat írnom a fordításról, muszáj megjegyeznem, hogy ha minden hivatalos munka ennyire igényes lenne, talán egy picit más lenne a közönség megítélése a dologról. Nyilván ez sem feledteti azt a tényt, hogy a hivatalos fordítás elméletileg csak az eredeti játék beszerzésével együtt érhetõ el (és mint tudjuk eredeti játékot csak a hülye balekok, valamint milliomosok vesznek ma Magyarországon) mégis úgy gondolom, hogy a honosítás készítõi példaértékû munkát végeztek. Azt hiszem, ezt igazán csak úgy tudják a felhasználók honorálni, ha elvétve megvesznek egy-egy gyárilag honosított játékot.

Megjegyzés

Ha valakinek kedve szottyan egy dobozos játékhoz, mindenképpen ajánlom figyelmébe cikkem témáját, hiszen most valami nevetségesen olcsó áron megvehetõ néhány helyen. A tiszta lelkiismeret mellé kapunk egy kézikönyvet, és egy remek fordítást... no meg egy alapjában véve kellemes játékot.