A Dominion egy kiváló társasjáték 2008-ból, ami bár nem találta fel a spanyolviaszt, egyszerű és áramvonalas, valamint a 100%-ban pakliépítésre épülő játékmenetének köszönhetően sikerült népszerűvé tennie ezt a mechanikát, ráadásul a játék a következő évben el is nyerte a rangos Spiel des Jahres-díjat. A siker azóta is töretlen, folyamatosan születnek újabbnál újabb kiegészítők, legutóbb épp tavaly jelentkezett a szerző friss kiadvánnyal.

A játék lényege dióhéjban, hogy egy szerény képességű alappaklit (7 db 1-es értékű kincs és 3 db 1 győzelmi pontot érő birtok) próbálsz akciókártyákkal, értékesebb kincsekkel és több pontot adó kártyákkal dúsítani, mielőtt kifogyna a tartományok paklija vagy három tetszőleges készletpakli. A játszmát természetesen az nyeri, aki a legtöbb győzelmi pontot szerzi. A játékosok körei három fázisból állnak: 1) akciófázis, melyben kijátszhatsz egy akciókártyát; 2) vásárlási fázis, melyben tetszőleges kincskártyából vehetsz egy kártyát; 3) rendrakási fázis, melyben eldobod a kezedben lévő és a kijátszott lapokat egyaránt, hogy húzz öt új kártyát a kezedbe. A változatosságot és újrajátszhatóságot szolgálva minden játszmában 10 véletlenszerű (vagy választott) királyságkártya szerepel, amiből már csak az alapjátékban van 25 különböző fajta. A kombinációs lehetőségek száma kis túlzással végtelen, a választott stratégia meg erősen függ a készlet kártyáitól.

A társas magyarországi története nem ilyen rózsás. A Gém Klub egy évvel a megjelenést követően már meg is jelentette a magyar kiadást, de valahogy az átütő siker elmaradhatott, és talán emiatt is késett meg alaposan a folytatás: az alapjátékként is funkcionáló első kiegészítő, az Intrika hazai változatára 2014-ig kellett várni. Addigra azonban már nyolc kiegészítőt kapott a társas, a rajongók nagyja bizonyára már megszerezte valamelyik külföldi kiadást, nem csoda, hogy utána le is álltak teljesen a honosítással. Hasonlóképp járt az alapjáték második kiadása, amit immár a Delta Vision hozott el 2022-ben – szintén tetemes, hatévnyi késéssel –, aminek a folytatásáról szintén semmi hír.

Öröm az ürömben, hogy az immár elérhető digitális kiadás – az alapjáték ingyenes, úgyhogy bárki nyugodt szívvel kipróbálhatja, aki nem ismerné – egy töredéke már magyar, ami így is lényegesen nagyobb mértékű honosítást takar a Dominion eddigi hazai pályafutásánál. Az alapjátékon és Intrikán túl ugyanis nyolc további kiegészítő kártyái vannak már lefordítva, továbbá az ezekhez tartozó napló és egyéb játszmabeli szövegek nagy része, az érintett oktatóanyagok, az alapjáték szabálykönyve, a különböző menük bizonyos elemei, stb. A nagyjából két hete debütált hadjáratok természetesen nem, hisz ezekhez ismerni kéne minden egyes kiegészítőt. De ami késik…

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a fordítás folyamatosan frissül a továbbiakban, főleg, hogy utólag mindig szükség van némi kozmetikázásra, például a kártyák szövegénél, amiknél nem látom előre, hogy rá fog-e férni a kártyára, milyen szövegmódosítókat kell megadnom (kisebb betűk, kisebb sortörés, nagyobb terület, stb.). Általában a németből indulok ki, de most is van pár kártya, amiknél elfelejtettem bemásolni a módosítókat, ezért durván kilóg a lóláb... vagyis a szöveg. Sebaj, ezek korrigálása általában másodjára sikerül. Ahogy némi teszteléssel az egyes félrefordítások (a Transmogrify kártya szövegéből kimaradt, hogy a kapott új kártya kézbe kerül) vagy a változók rosszul megválasztott ragjai (olvasható „3-be”, ez a jövőben „3 érmébe” lesz) is eltűnnek, illetve az inkoherens kifejezéseket is igyekszem teljesen kigyomlálni – hiába, van hogy utólag jut eszembe valami jobbnak vélt megoldás, aztán nem sikerül mindent átírni.

Lényeges, hogy a fordítás egyes esetekben szánt szándékkal nem követi az eddigi hivatalos kiadások megoldásait. Ott vannak rögtön a királyságkártyák, amik a dobozos változatban birodalomkártyák voltak; hangzásra ötletes megoldás, de pusztán egy királyságot építünk egyelőre, a grandiózusságot majd az Empires (vagyis Birodalmak) kiegészítő érzékelteti. Aztán sikerült mindkét kiadónak a reaction típusú kártyákat védekezésnek fordítani, amin nincs mit szépíteni, ez bizony orbitális hiba: az alapjáték egyetlen ilyen kártyája valóban a támadásokkal szemben véd, de ez nem igaz az összesre, pusztán annyi a közös bennük, hogy mindig egy megadott helyzetben aktiválhatók, vagyis reagálni lehet velük. A trash kifejezésre is teljesen mást használok, mégpedig azt, hogy kukázni, mert egyszerű, rövid, asszociál az eredetire és nehéz félreérteni. A kártyaneveknél is csak az első alapkiadás lapjai esetén van 100%-os egyezés (mondhatni megszokásból), a többinél nem törekedtem erre.

Lenne még miről mesélni, többek közt a kicsit megerőszakolt nyelvtanú napló is megér egy misét, de ezzel nem tudok mit kezdeni, rengeteg a változó. Aztán beszélhetnék a honosított kiegésztőcímekről is, amiknél igyekeztem tömör és frappáns maradni, vagy az idők során debütáló újabb és újabb típusjelölésekről, amiknél biztos lesz megosztó névválasztás, de a digitális megjelenés egyik előnye, hogy semmi nincs kőbe vésve.

Ha kedvet kaptál a játékhoz, és szívesen játszanál akár ellenem is, nyugodtan keress meg elérhetőségeim egyikén, hogy a barátkódot cseréljünk a játékban. Kellemes pakliépítést kívánok mindenkinek!