A S.W.I.N.E.-al, a Codename: Panzers Phase 1-2-vel és a Rush for Berlinnel elhíresült Stormregion legújabb játéka a hányattatott sorsú Codename: Panzers Cold War. Az elõzõ részekhez hasonlóan ez sem csak a külhoni felhasználókat célozza meg, aminek az az egyik legszembetûnõbb jele, hogy magyar szinkronnal jelent meg. A csapat elsõ komolyabb játékában, az általam is rendkívül kedvelt 2001 végi S.W.I.N.E.-ban már lefektette az alapokat, amitõl azóta is csak alig tértek el. A hangsúly a tankokon van – ez mondjuk nem túl meglepõ egy Codename: Panzers címet viselõ sorozattól – a gyalogság csak a támogató szerepkört tölt be. (Sõt, anno a S.W.I.N.E.-ban egyáltalán nem voltak gyalogosok!)

A Panzers Phase 1-2-vel és a Rush for Berlinnel szemben a Cold War, mint azt a neve is mutatja, a hidegháború korába vezet minket, egészen pontosan a '40-es évek legvégére és az '50-es évek elejébe. A játék alternatív történelme szerint a hidegháború mégsem volt olyan hideg. 1949 április 8-án este egy Mig-15-ös vadász belerepült egy, a berlini légihídhoz tartozó teherszállító gépbe, amit a „nyugat” hadüzenetként értelmezett és lõn III. világháború. A játék során kisebb csapatokat irányítunk, maximum 10-12 tank, talán a legvégsõ csúcsütközetben volt több... Bár eléggé lehordta a nemzetközi sajtó, nekem tetszett, csak az a fránya szaggatás ne lett volna egy, az ajánlott gépigényt is túlhaladó közel felsõ kategóriás gépen...

Mivel ez egy magyar fejlesztésû játék, a fordítást vizsgálni értelmetlen lenne, így a tesztelés célja igazándiból a szinkron véleményezése. De elõször is lássuk a kiadás módját.

Itthon a CD Projekt forgalmazza a játékot, a tõle megszokott vastagtokos kivitelben, szép, igényes. A dobozban a játék lemezén kívül egy kézikönyv és a szokásos regisztrációs kártya volt.

A kézikönyv vizsgálását hátulról kezdtem, ugyanis oda volt fölnyomva a telepítéshez szükséges aktivációs kód - ezúttal csupa nagybetûkkel, ahogy azt kell. Ha már itt hátul voltam, elõször hátulról kezdtem lapozgatni. Rögtön bele is futottam az elsõ és ezúttal egyetlen fatális marhaságba: A CD Projekt itt is, mint „Magyarország kizárólagos forgalmazója” szerepel. Ami ennél is egy kicsit jobban zavart, az az, hogy a kézikönyvben szereplõ képernyõképek az angol verzióból voltak. Érdekes még, hogy következetesen a klikkelés szót használják, mikor ott van a sokkal magyarosabb kattintás szó. Ez persze nem hiba, csak érdekesség. Ezen túl egy elgépelés és egy bekezdéscím kiemelésének a hiánya róható föl a kézikönyvet szerkesztõknek.

A játék során minden egyes misszió elõtt van egy eligazítás. Ez úgy néz ki, hogy van egy papiros és mellette egy rajzolt térkép, a narrátor fölolvassa a papíron olvasható eligazítást, a térképen pedig egy láthatatlan kéz berajzolja a csapatmozgásokat. A narrátor pedig nem más, mint Helyey László, akinek a hangját a Portál-lakók leginkább mint Gérald Depardieu magyarhangját ismerhetik. Õ szokás szerint jól alakít.

Egyes küldetések elõtt/után vannak átvezetõ videók. Ezek rendkívül jól sikeredtek, fõleg Beria – KGB fõnök, Sztálin halála után próbált vezetõ pozícióba kerülni – szinkronja tetszett, erõsen idézi a korabeli magyarországi kommunista vezetõket.

Játék közben az egységek beszólásai a legfontosabbak, a misszió közben bekövetkezõ feladatváltozásokról ugyanis – nem értem miért, de – csak feliratosan kapunk tájékoztatást. Az egységek szövegeiben az az érdekes, hogy nem mindig magyarul vannak: A NATO katonák hol angolul, hol magyarul szólalnak meg, a szovjet katonák pedig az oroszt használják még a magyar mellett és mindig odateszik a mondandójuk végére, hogy товарищ командир (taváris kámángyír), azaz parancsnok elvtárs. Sajnos az a tapasztalatom, hogy magyarul sokkal ritkábban szólalnak meg, de ez designeri döntés lehet, a szinkron szempontjából nem ezt nem említhetem hibaként.

Némely pályán voltak hangosbeszélõk, ahonnan hatalmas beleéléssel sugározták a szovjet propagandát, magyarul. Kiváló! Abszolút hiteles megvalósítás, nagyon tetszett, jól megdobja a hangulatot.

A szöveges részben elgépelés egyáltalán nem volt, viszont a Nagybetûs Probléma elõjött, ráadásul rossz helyen akarták kompenzálni. Az a helyzet ugyanis, hogy míg a „szovjetek”, „amerikai” és „játékos” szavakat képesek voltak nagybetûvel kezdeni a mondat közepén, egy olyan mondatban, hogy „Hála Istennek nem vagyok Van der Akárkinek a beosztottja.”, az isten szót kisbetûvel kezdik, mikor pedig ebben a szövegkörnyezetben egyértelmûen nagybetû. Ráadásul nem kiragadott példákról van szó, ezek sokszor elõfordultak.

Egy angol mondattal találkoztam a játékban, nyilván valami véletlen hiba, nem vészes. Kicsit jobban zavart viszont a fõmenüben a skirmish szó, biztos lehetett volna magyar kifejezést találni rá.


Összességében szerintem a szinkron remekül sikerült, nagyban hozzáad a hangulathoz. A kézikönyv nagyjából rendben van, a játékon belüli szövegek viszont kicsit meg voltak kavarodva a nagybetûk helyes használatával.