Négy évvel ezelõtt a PlayOn! (akkoriban még CD Projekt) meglepett minket az általuk fejlesztett Witcher nevû szerepjáték bõséges extrákkal telepakolt magyar kiadásával. A játékhoz a magyar szinkron és felirat mellett rengeteg más ajándékot is kaphattunk, alighanem azóta is ez volt a legjobb ár-érték arányú magyarított játék. Lássuk, a Witcher 2. részével vajon túl tudják-e szárnyalni a saját maguk által oly magasra tett mércét.     Még az elején szeretném megjegyezni, hogy a Witcher 2 elõdjétõl eltérõen nem rendelkezik magyar szinkronnal. Úgy érzem, ez egy jó döntés volt a kiadó részérõl, mivel a szinkron igazán nem tett hozzá annyit a játékhoz, mint amennyi munkába és pénzbe kerülhetett, így pedig többet tudtak foglalkozni a fordítás tökéletesítésével.

    Mit kapunk a pénzünkért?

    Mielõtt rátérek a játék fordításának értékelésére, mindenképpen szeretném sorba venni, hogy aki beruház a Witcher 2-re, az milyen extrákat kap a játék 2 lemeze mellé. Nem csak azért, mert parádés mennyiségû plusz dolgot kapunk, de azért is, mert már ezen ajándékok magyarításához is alighanem több idõ és energia kellett, mint egy-egy egyszerûbb játék lefordításához.
    A játék nagyon szép igényes, fénylõ (sajnos nem tudom a pontos nevét, de ez az én szegénységi bizonyítványom) papírtokban érkezik. A dobozban található egyik DVD tokban a játék két lemeze mellett a kézikönyv, és egy nagyon szép színes kétoldalas térkép kapott helyet. A kézikönyv fordítása igazán kellemes lett, alighanem senkinek sem lesz gondja elsajátítani vele a játék irányítását, de ezek mellett megtalálhatóak benne a különbözõ képességek, varázslatok, fõzetek, stb.. pontos leírásai is. Egy másik DVD tokban megkapjuk a játék zenéit, valamint egy így készült videókat, képeket, és egyéb anyagokat tartalmazó DVD-t. Ez utóbbi DVD-hez ugyan nincsen magyar felirat, de akik nyomon követték a játék készülését, azok már alighanem látták a legtöbbet az interneten, akár magyar felirattal is. Ebben a tokban kapott még helyet egy igényes boríték, melyet felnyitva a Henselt király elleni röpirat magyarított változatát, valamint a lázadók jeleként használt pénzérme másolatát találjuk. Ezek mellett kapunk még két összehajtogatható papírfigurát, és egy majdnem 100 oldalas magyar nyelvû végigjátszást térképekkel, és mellékküldetésekkel. A végigjátszás igazán jól használható, emelem kalapom a fordító elõtt, hatalmas munka lehetett elkészíteni.
    
    Jó, jó, de milyen lett a magyarítás?

    Itt egy picit nehéz helyzetbe kerültem, mert ha egy fordítás összességében jól sikerült, akkor nem könnyû róla sok pozitív dolgot felhozni, akármennyire is szeretné az ember. Elég furcsa lenne ha nekiállnék dicsérni, hogy a fordítók milyen szép összetett mondatokat használnak, vagy hogy milyen virtuóz módon kezelik a ragokat és jelzõket:). Mint ebbõl már nyilván kitaláltátok, úgy gondolom, hogy a fordítók igazán jó munkát végeztek  a magyarítás során. Azért természetesen megpróbálok pár pozitív példát felhozni, állításom alátámasztására. A végigjátszás során nem találkoztam egyetlen játékmenetet befolyásoló, vagy félrevezetõ fordítási hibával sem, ami ennyi szöveg mellett igazán szép eredmény. Tetszettek az olyan apró finomságok, mint hogy a királyok többnyire királyi többesben beszélnek, vagy felhozhatnám példának a küldetések leírását, melyek Dandelion barátunk szemszögébõl íródtak, és a fordítás igazán nagyot dob rajtuk.
    Ennek a bekezdésnek ugyan nincs köze szorosan a fordítás minõségéhez, de érdekes dolognak tartom, hogy a PlayOn gondozásában nemrég megjelent Witcher (Vaják) könyvben a neveket magyarították, a játékban viszont változatlanul hagyták õket. Ha választanom kellene, akkor igazából mindenképpen az angol neveket választanám, hiszen sokkal jobban hangzanak mint a magyar megfelelõik, azaz ezt is a játék elõnyére lehet írni. Ennek ellenére az ember azt gondolná, hogy ha a kiadó tudatosan akarja felépíteni a Witcher franchise-t az országban, akkor legalább a neveknek egységesnek kellene lenniük.
    Persze sajnos egyetlen fordítás sem lehet teljesen hibátlan, kisebb pontatlanságok itt is becsúsztak. Például a játék eleje felé az egyik oktató üzenet azt állítja, hogy az ALT gomb lenyomására Geralt kivédi az ellenfelek ütéseit. Ezt viszont már korábban megtanultuk, hogy az E betûvel történik, az ALT billentyû a nekünk tetszõ ellenfél kiválasztására szolgál. A többi „hiba” amit találtam már igen csekély félrefordítások, amiket az ember csak akkor vesz észre, ha direkt figyelnie kell rájuk. Ilyen például a második fejezet kezdetén megjelenõ „Rázós földetérés” cím. Itt természetesen nem ejtõernyõvel érkezünk, szóval a landing ebben a kontextusban partraszállást jelent. Ilyesmi még, hogy például „Nem sikerült felismerned öreg barátodat”-ból „Nem sikerült felismerned, öreg barátom” lett, de igazából teljesen mindegy, hogy ki kinek a barátja:). Ezekhez hasonló apróbb pontatlanságok elõfordultak még néha, de igazából nagyon elenyészõ számban, és ha játszik az ember, akkor közben fel sem fognak tûnni neki.
    A végére hagytam azt a részt, aminek a fordítása véleményem szerint kicsit alulmarad a többivel szemben. Ez pedig nem más, mint a beállítások menü. Akinek olyan erõs a gépe, hogy csak beállítja a grafikát maximumra, és vidáman játszik, annak nyilván nem lesz gondja ezzel a menüvel, de akinek optimalizálgatni kell, arra bizony sok-sok próbálgatás vár, mire rájön mit is jelent egy-egy menüpont (fõleg, ha angolul sem feltétlenül tudja mi micsoda). A „Level of Detail distance”-bõl hálószerû távolságlépték lett. A „vignette”-bõl ami elvileg egy effekt ami fotózásnál lép fel (a szélei fele elsötétül a kép picit) „Címkék” lettek. A „Wet surfaces rain effect”, ami nedves felületeket varázsol esõ közben „Esõ” lett (ezt kikapcsolva is van esõ a játékban).  És végül ami a leginkább megkavarhatja szegény egyszeri játékost, az a „Cinematic depth of field” és a „Depth of field – cutscenes”, amik ugyan jól lettek lefordítva a „Szóródás térmélysége” és „Moziminõségû térmélységre”, viszont fel lettek cserélve, így ha tudod is melyik mit jelent, akkor sincs sok esélyed beállítani. Angolul valamennyire tudóknak jó hír, hogy ebben a menüben lehet nyelvet is állítani, így könnyedén be tudják lõni a grafikát, majd egy kattintással visszaváltanak magyarra, és már játszhatnak is. Egy másik opció amire magam sem jöttem rá jó darabig az a „nehéz QTE-k” opció (ez a kézikönyvben sem szerepel). Késõbb játék közben megvilágosodtam, hogy ez a nehéz Quick Time Eventeket jelenti (amikor megadott idõ alatt kell lenyomni a képernyõn megjelenõ gombokat).

    Saját vélemény (ha a magyarítás érdekel csak, ugorj a Végszóra)

    Ugyan azt az utasítást kaptam, hogy elsõsorban a magyarítást teszteljem le nektek, de ennek ellenére hatalmas szerepjáték rajongó lévén nem tudom megállni, hogy ne osszam meg veletek a véleményem a játékkal kapcsolatban. Én személy szerint eléggé csalódott voltam az utóbbi 6-7 év szerepjáték felhozatalával, úgy igazán talán csak a Witcher, a Risen és a Fallout 3 volt amiket frissnek és érdekesnek találtam. Ezeken látszott, hogy a készítõk milyen lelkesen álltak hozzá a játékukhoz, és ez meg is látszott a végeredményen. Ebbe az állóvízbe bombaként robban a Witcher 2, aminek minden egyes pixeljén látszik, hogy mennyi törõdés és lelkesedés lakozott a fejlesztõcsapatban. A tájak gyönyörûek, a térképek minden szeglete részletesen kidolgozott és változatos. Nagyon ritkán érezni azt, hogy ennyire természetes lenne egy-egy terület egy játékban. Olyan, mintha a játékmenetet igazították volna a térképhez, nem pedig fordítva, és ez sokkal szerethetõbbé teszi a falvakat, erdõket, mezõket, hegyeket. Felüdülésként ért az is, hogy végre nem kellett az egész világot megmentenem valami rettenetes gonosztól, elég volt, ha a barátaimat életben tudom tartani. Jó volt, hogy végre egy szerepjáték egyenlõ félként kezel, nincsen lebutítva a földig, mintha végig a kezemet kellene fogni. A Witcher 2 egy igazi felnõtteknek szánt, sötét (és mégis ezernyi színben tündöklõ) játék lett.
    Hogy ne tûnjek teljesen megszállottnak, felhozok azért egy negatív dolgot is. Az eredetileg 40 órára ígért történet ennél valójában jóval rövidebb (mellékküldetésekkel), igazából közelebb áll a 25-28-hoz. DE az elsõ fejezet végén meghozott döntésünktõl függõen a második és harmadik fejezet teljesen eltérõ lesz (a második fejezetben eleve más helyre kerülünk, teljesen más lesz a játékmenet). Így a Witcher 2ben igazából 2 teljesen különbözõ végigjátszási út is van, ami viszont már könnyedén 50+ óra szórakozást ígér (na a végére csak kihoztam, hogy ez sem akkora probléma).

    Végszó

    Végezetül azt hiszem csak magamat tudom ismételni. A Witcher 2 magyarítása nagyon jóra sikerült, az egész fordítói csapat büszke lehet rá (leszámítva a beállítások menüt).  Emellett azt is nyugodtan állíthatom, hogy a Witcher 2 nem csak az idei év, de az utóbbi 6-7 év egyik legjobb nyugati stílusú szerepjátéka lett. Úgy gondolom, minden szerepjátékos tartozik magának annyival, hogy a polcán ott legyen a Witcher 2, már csak azért is, mert néhány gyûjtõi kiadás nem rendelkezik annyi extrával amennyit a játék mellé kapunk:). Én régebben nem igazán hittem a magyarításokban, sok rossz tapasztalatom volt velük, de a PlayOn a nemrég tesztelt The Next BIG Thingben és most a Witcher 2-ben is megmutatta, hogy ha hozzáértõ, elhivatott emberek végzik a fordítást, akkor igenis érdemes magyar játékokat kiadni.