A Codename: PANZERS - Phase One -t a Stormregion fejlesztette. Hazánkban hála a magyar fejlesztõknek 2004 nyarán, anyanyelvünkön jelent meg, ezzel is példát mutatva a magyar fejlesztõk elõtt. Ezt a nyitást az angol nyelvû RTS-hez szokott magyar játékosok zöme pozitívan fogadta, hiszen kiemelkedõen fogyott a hazai viszonyok között is.A játékot még szeptemberben elkezdtem tesztelni, azonban a játék végigjátszása nem egy pár órás feladat, hiszen a küldetések zöme minimum másfél óra alatt teljesíthetõ. A Panzers nem igazán a könnyebb játékok közé tartozik, a kezdõ stratégáknak lehetõleg a könnyû fokozaton kezdjék.

A játék iránt érdeklõdõknek egy kis kedvcsinálónak elmondom, hogy három féllel játszhatunk: németekkel, oroszokkal és a szövetségesekkel. Mindegyikhez egy 8-12 küldetéses kampány tartozik, így összesen 30 pályán küzdhetjük magunkat végig. A németekkel a Lengyelország lerohanásától Sztálingrádig mehetünk. Innen kezdõdik a szovjet-küldetés, egészen Berlin ostromáig, majd az angol és amerikai egységek irányítása következik, a normandiai partraszállástól egészen Berlinig. A küldetések egy történeti szál mentén folynak, és egy-egy fõszereplõ naplójából tudhatjuk meg a történéseket. A három kampány amúgy tetszõleges sorrendben játszható, de érdemes a fejlesztõk által kitalált sorrendiséget tartani, mivel így nehezednek a feladatok.

A játék grafikája még mai szemmel is tetszetõs, a Gepárd motor nagyon szépen muzsikál. Az én 2 éves gépemen akadás nélkül futott teljes grafikai beállítások mellett. Nagyon szépen megoldották a jármûvek robbanását, és az egyéb grafikai megvalósítás is világszínvonalú. Szintén kiemelkedõ a játék zenei világa.

Na de most térjünk rá a cikk lényegére, magára a honosításra. A játék dobozának grafikája kimondottan kifejezõ és a célnak megfelelõ. A kiadónak arra is futotta, hogy minden magyar legyen belül és kívül is. Kimondottan példaértékû a kézikönyv. Helyesírási hibák nincsenek, magyaros, érthetõ, igényes kivitelû. Kimondottan felhasználóbarát és az általános tudni valókon kívül nem csak a történettel ismertet meg, hanem egy nagyon részletes és történelemhû jármûleírást is találhatunk. Minden a játékban szereplõ és játszható felek jármûveinek leírását megtaláljuk a kézikönyvben. Látszik rajta, hogy a fejlesztõk hosszú heteket töltöttek a háttérkutatásokkal.

Ezután következett a telepítés, ami elsõre gond nélkül sikerült. Magyarul láthatjuk a menük és az interfész feliratát, valamint gyakorlatilag minden szöveget a játékban. Az egységek a harctéren anyanyelvüknek megfelelõen németül, oroszul vagy angolul szólalnak meg, ami valósághûbbé teszi a küldetéseket. Az átvezetõ jelenetekben viszont már mindenki magyarul beszél.

Magáról az írott szövegrõl elmondható, hogy sikerült minden ékezetes betû helyes megjelenítése, sem stilisztikai, sem helyesírási hibákkal nem találkoztam. A szakszavak használata mindenhol érthetõ és kifejezõ, és teljesen illik a játék világához.

Mint minden szinkronizált játék buktatója egyértelmûen a szinkron minõsége. Itt már a Stormregion elõvetítette nekünk a második rész nagyszerû minõségét. A szinkronszínészek beleélése néhol hagy néhány kívánni valót maga után, és itt fõként a szinkronizálás legnagyobb hibája ront. A legnagyobb és egyben egyetlen hiba, hogy az átvezetõ animációkban a szereplõknek egyszerûen nincsen szájmozgása, így néhol a mondani való és a gesztikuláció nem nagyon vág össze, és ez igencsak rontja, és néhol viccessé teszi a mondanivalót.

A szinkronszínészek közül a legkiemelkedõbbet az az óta már tragikus körülmények között elhunyt színész Lázár Sándor alakítja. A német fõszereplõ Hans von Gröbel szerepében kiemelkedõ, hallatszik és látszik, hogy mennyire élvezte ezt a munkát és minden ízében arra koncentrál, hogy a szerepében a maximumot nyújtsa.

A cikkben leirt kisebb hibáktól eltekintve egy tökéletes magyar játékot tett le az asztalra Stormregion csapata és minden stratégiai játékot kedvelõnek kötelezõ darab a gyûjteményében.