A június 12.-én mozikba kerülõ, immár ötödik Harry Potter epizód sem kerülhette el a sorsát: ebbõl is játék adaptáció készült. A kérdés az, hogy felül tudja-e múlni az eddigi (többségében gyenge) Harry Potter játékokat. Ami rögtön feltûnik az egyszerû halandónak az a grafika. Az elõzõ részeknek nem volt az erõssége, de az EA-nél úgy gondolták, hogy itt az ideje valami normálisat összerakni, hogy ne csak a gyerekek által elvárt szintet hozza. Sikerült is mai szintre pofozni a grafikát, de semmi különleges, egyszerûen csak jó. A karakterek nagyjából hasonlítanak a színészekre, és könnyedén felismerhetõek.

Amire az EA fejlesztõgárdája nagyon büszke lehet, hogy teljes mértékben lemodellezték a filmbeli Roxfortot, amit kedvünkre be is járhatunk. Ellátogathatunk a jó öreg kampós orrú Piton professzorhoz (aki, ha már ott vagyunk, jól le is teremt, hogy készítsük már el a házit), McGalagony tanárnõhöz, vagy akár a pöttöm Flitwick professzort is megtalálhatjuk a terménél, de ugyanígy találkozhatunk az osztálytársainkat is szétszórva a Roxfortban s a birtokon (szerencsére használhatjuk a Tekergõk Térképét, ami amolyan GPS-szerûen elvezet bárkihez). Na de egy magára valamit is adó ötödéves roxforti diák nem csak sétálgatni fog, hanem varázsolni is. Itt egy új feature-rel találkozunk, ami abból áll, hogy a varázslatokat bizonyos egér zdulatokkal tudjuk elõcsalni. Ez az egér sika-mika eleinte szórakoztató, de késõbb gondokat okozhat, mert a játék néha nem megfelelõen érzékeli a mozdulatainkat. Összesen 12 varázslatot tanulhatunk meg (amit én személy szerint keveslek...) amiket két csoportra bonthatjuk: a "nem harci" varázslatok (reparo, vingardium leviosa, invito, stb.), és a "harci" varázslatok (capitulatus, stupor, levicorpus). Utóbbiakat lesz izgalmasabb használni, amikor egy-egy iskolatársunk (késõbb akár a Sötét Nagyúr) ellen vetjük be ezeket. A menüben mindig megnézhetjük a már megtanult átkokat, bûbájokat és hogy milyen mozdulattal hívhatóak elõ és hogy tulajdonképpen mire is valóak. A párbajok egy idõ után kicsit unalmassá válnak, de mivel nem olyan sûrûn ismétlõdnek, nem annyira zavaró.

A Harry Potter könyvekben/filmekben/játékokban az egyik legfontosabb elem mindig is a hangulat volt. Ilyen szempontból kiválóan teljesít a játék, hiszen a Star Wars-t is jegyzõ John Williams muzsikái mellett magyarul hallhatjuk kedvenc hõseinket beszélgetni, vagy épp átkokat szórni. Az EA hazai kirendeltsége ugyanis volt olyan kedves, és a mozifilmben hallható szinkronszínészekkel leszinkronizálta a játékot, ami Magyarországon újdonságnak számít, hisz a FIFA 07 után ez a második játék, ami hazánk csodás nyelvén szólal meg (Ez azért nem igaz, korábban több magyar fejlesztésû játék is szinkronizáltan jelent meg… Az más kérdés, hogy errõl az utóbbi idõben sajnos kezdenek leszokni – jnc). E mellé természetesen magyar feliratot is kapunk (amit ugye senki sem fog bekapcsolni, hála a szinkronnak, de én „kötelességbõl” bekapcsoltam), ami 1-2 apró gépelési hibától eltekintve jó, és nyelvi hibákat sem tartalmaz. De hogy üröm is legyen az örömben, a szinkronnal kapcsolatban meg kell említenem a szinkronszínészek munkáját, ami kissé elmarad a filmben hallhatótól, kevésbé intenzíven, kevesebb beleéléssel mondják fel a szövegeiket (ez sajnos leginkább a Harry, Hermione, Ron trióra jellemzõ, furcsa mód a kevésbé fontosabb szereplõk több érzéssel adják elõ a mondandójukat). Apró eltérés még, hogy egy-két figura hangját nem az eredeti színész adta (például Hisztis Mrytle, aki „új” hangjának ellenére is az agyunkra fog menni), de ez és a kicsit gyengébb színészi teljesítmény bocsánatos bûnnek számít, hiszen a hangulat a szinkronnak köszönhetõen az egekbe szökik.

Aki szereti a Harry Potter univerzumot (mint jómagam) annak biztos, hogy tetszeni fog a játék, de aki sosem olvasta a könyveket és a filmek sem tetszettek neki, nem ezt fogja megszeretni. Reméljük, hogy a következõ Harry Potter film és a játék felülmúlja a most nyáron megjelenteket!