Amikor az ember elér egy bizonyos életkort, akarva-akaratlanul, de felértékelődnek azok a játékok, amik valamilyen szinten visszahozzák a gyerekkort, és minden eltelt évvel ez az érzés egyre jobban csak felerősödik, így volt ez velem is a Trine szériával. Akik játszottak a korábbi részekkel, biztosan sejtik, hogy én bizony a narrátorról beszélek, egy idős bácsika, aki úgy meséli történeteit, mintha a felhasználó egy kisgyerek lenne, és már ágyba bújva várná az elalvás előtti esti mesét. Hmmmm. *27 éves Ateszkoma visszaréved a kisiskolás énjébe* Gyerekkorom egyik fénypontja a kis hegykői nyaralónk volt, ahol sok-sok nyaramat eltöltöttem, és többek között itt voltam kárhoztatva az aktuális kötelező nyári olvasmányok elvégzésére; Tüskevár, Két Lotti, Vuk, Pál utcai fiúk. Sok évvel később újra elolvastam ezeket a könyveket, és néhányat leszámítva nagyszerű történetek, de ott akkor rákényszerítve egy gyerekre többszáz oldalt, maga volt a pokol. Drága nagyapám próbált könnyíteni a szenvedésemen azzal, hogy amikor látta az ágyamban olvasom az adott könyvet, odajött hozzám, kivette a kezemből és ahol éppen tartottam onnan átvette az irányítást és elkezdte felolvasni nekem. Én ennek nagyon örültem, és a karjának hozzádőlve hallgattam a "mesét", azonban hiába az akarat és az odaadás, a dörmögő hangja és a nem túl izgalmas sztori szépen lassan mindig elaltatott, így néhány oldalnyi narrálást követően mindig félbemaradt, ezután az ágyból nagyon óvatosan kikelve, a homlokomra adott egy puszit, majd kiment a szobából. De a szúrós borostájától persze mindig felébredtem. :D *kisiskolás énből visszarévedés a jelenbe* Miről is beszéltem? Ja igen. Elkészült a Trine 4 alapjáték, és annak kiegészítőjének, a Melody of Mystery fordítása!

A fordítási procedúra is érdekes volt, életemben először nyúltam tündérmeséhez (vagy hasonló műfajhoz), ezért amennyire tudtam, törekedtem a nem hétköznapi nyelvhasználatra, a szórakoztató narrációt is amennyire csak lehetett, próbáltam visszaadni. Gondolkodtam azon, hogy több klasszikus mesét is megnézek a megfelelő "szint" eléréséhez, vagy esetleg belepillantok mesekönyvekbe inspirációnak, végül jött Terry Pratchett és a varázslatos könyveivel rövidrezárta az egész dolgot. A megfelelő inspirációval nekivágtam a nagy kalandnak, és szerencsémre ezúttal sem egyedül tettem meg ezt az utazást. Innen is szeretném megköszönni Noname06-nak a technikai támogatást, nélküle egész biztosan nem tudtam volna megvalósítani, és köszönöm Wargnak a tesztelést, a rengeteg hibajelentésével gondoskodott, hogy a hibalehetőségek a minimumon maradjon. :D

A játékhoz jó szórakozást!