A játék már nem mai, hiszen 2004-ben jelent meg, de a játékmechanika és a feladványok a mai napig fejtörést tudnak okozni annak, aki mégis belevág ebbe a történetbe.

A játék az emberi fantázia, Johnatan Boakes fantáziájának terméke. A játék során eljutunk az 1912-es tengerparti babonás angol halászfaluból a 2090-es év legmodernebb tengeralatti űrkutatóállomásig, a babonás tengerészektől a legmodernebb mesterséges intelligenciáig. Mindezt megfűszerezve az angol folklór meséivel, szellemidézéssel, szellemvadászattal.

A játék minimalista felépítésű. Nincsenek beállítási lehetőségek, feliratozás, lokalizáció. Ennek hiányát a végigjátszásba beépített szövegkönyv kompenzálja, ahol a játék során lezajlott párbeszédeket lehet nyomon követni, amiből szerencsére nincs túl sok. Ezekről a párbeszédekről feliratozott videó található a csomagban.

A játék semmilyen „segítséget” sem nyújt a játékos számára, így nincs benne tipp, napló, se semmi hasonló. Ennek köszönhetően gyakran előfordul, hogy egy sötét helyiségben magunkra hagyva bolyongunk, mint a világítótorony pincéje, barlang, amíg a játékos meg nem találja a továbbvezető megoldást, addig csak kattintgat, kattintgat...

Másrészt érdemes papíron saját jegyzeteket vezetni a látottakról (esetleg mobiltelefonos képeket...), mert később ezek segítségével oldhatunk meg feladványokat. A játék feladványai egyáltalán nem egyszerűek. Több esetben szinte megoldhatatlanok. Utólag persze mindig logikus, itt vagy ott láthattunk egy utalást, de ott és akkor ezeket nem tudtuk mihez kapcsolni. A kihívás leginkább abban van, hogy az önállóan megoldott, vagy a „végigjátszást igénylő” feladványok aránya lesz-e nagyobb a történet végére.

De mindezek ellenére, hamarfa szerint, akinek a fordítást és az ehhez kapcsolt plusz tartalmakat is köszönhetjük, a játék csodálatos.