Aki olvasta korábbi írásaimat, tudja, hogy nem vagyok különösebben válogatós a játékokkal kapcsolatban. Mikor az Empire Earth második részét kézhez kaptam, hogy teszteljem a hozzá készült hivatalos magyarítást, már sejtettem, hogy nem lesz egy könnyû menet, de sose gondoltam volna, hogy több mint másfél hónapig fog tartani a „barátkozás”. Pedig a programban található hatalmas mennyiségû szöveg fordítása megéri az árát... kár, hogy a játék nem.Inka revizionista eszmék

Bár meggyõzõdésem, hogy a grafika a legkevésbé fontos egy játékban, azért az Empire Earth 2 ocsmánysága még engem is szíven ütött. (Azt tudtam hogy büdös lesz, de azt nem, hogy ennyire.) Nem kifejezetten a karaktereket felépítõ apró háromszögek alacsony számával volt a baj, sokkal inkább az egész képivilág ízléstelenségével és átláthatatlanságával. Egyszerûen csúnya, esetlen, aránytalan és kiábrándító. Az egyszeri játékos ilyenkor fogja magát és a legrövidebb menekülési útvonalon elhagyja a játékot - nem így a tesztelõ, aki nyel egy nagyot, befogja az orrát ,és tovább erõlködik, hátha megtalálja a szörnyû külsõ mögött rejlõ szépséget.
Sajnos a játék mechanizmusával sem voltam kibékülve. Igaz, hogy eddigi tapasztalataim szerint minél bonyolultabb egy játék kezelõfelülete elsõ ránézésre, annál több élményben fog részesíteni késõbb, és annál tovább köti le a figyelmem, hiszen nehezebb megérteni, megunni. Az EE2 esetén sajnos ez az állítás sem igaz. A készítõk nyilvánvaló szándéka az volt, hogy üdvöskéjüket az átlagnál összetettebbé alakítsák, ezzel a komolyabb játékosok bizalmát nyerve el. Szó, ami szó, tényleg bonyolult lett a program, de a többségüket mégsem használja az ember. Ennek oka igen egyszerû, ugyanakkor érthetetlen is. Szerény elképzeléseim szerint egy igazi stratégiai játék körökre van osztva, de legalábbis meg lehet állítani, vagy le lehet lassítani benne az idõt, amíg az ember kigondolja a következõ lépést, kiadja a megfelelõ parancsokat. Sajnos az EE2-ben ilyesmire nincs egyáltalán lehetõség, így marad az elmúlt pár évben divatossá vált „stratégia-light” típusú kattintgató verseny. Hiába a millióféle egység, melyeket a program hat osztályba sorol, hiába a globális térkép, ha az ember ezekre a dolgokra is próbál figyelni, egyszerûen letörli a képernyõrõl a túlerõ.
Illenék szólni néhány szót a játék talán legerõsebb pontja az atmoszférája, a belõle áradó hangulat, a történelmi korokon átívelõ cselekmény. Mikor félóra játék után a kapitalista inka birodalom vezetõjeként a huszadik század közepén, az USA-val szövetségben atomot hajíthatunk a fasiszta aztékokra, bizonyára sokan elismerõen csettintenek. Az alternatív történelem valóban hálás téma, de azért vannak dolgok, amiket az ember már túlzásnak érezhet. Mivel engem sajnos már a suliban sem hozott különösebben lázba a történelem, így számomra ez a része is csak egy nagy kapufa a játéknak.
Félreértések elkerülések végett tisztáznám, hogy pontosan tudom, a hiba az én készülékemben van, egyszerûen képtelen voltam kellõképpen ráhangolódni a programra, így minden egyes együtt töltött perc csak a hibakeresésrõl szólt.

Lovasroham félhernyók ellen

Ha egyetlen szóval kéne összegeznem az Empire Earth 2 Gold fordítását, azt mondanám, átlagos. A rohamtempóban készült hivatalos fordítások szinte összes hibáját megtalálja benne az ember. A doboz hátulján még „többjátékos módot” olvashatunk, a kézikönyvben és a játékban már „többszemélyes játékot” találunk. Ha alaposan beleássuk magunkat a szövegekben itt-ott néhány félregépelés és kisebb helyesírási hiba is felfedezhetõ. Ellenben az átlagnál jóval kevesebb félrefordítással találkoztam, ami dicséretes, de talán a játék szerkezetébõl adódóan érthetõ is. A derekas mennyiségû szöveg túlnyomó részét a pályák és az egységek leírása teszi ki, így a fordító nem találta magát abban a kellemetlen helyzetben, mint több kollégája más játékokkal, hogy az elõtte lévõ szöveg kb. hatféleképpen fordítható, attól függõen, hogy épp mi jelenik meg a képernyõn. Itt illenék megjegyezni, hogy ezek a szövegek jóval összetettebbek és választékosabbak, mint amit manapság egy számítógépes játéktól elvárunk. Ez a tény is alátámasztja azt a korábbi kijelentésem, hogy a készítõk a történelemhez az átlagnál jobban vonzódó embereket kívánták célba venni játékukkal. A fordítás ebbõl a szempontból is hagy némi kívánnivalót maga után, néha az ember úgy érzi kitalálhattak volna a fordítók valami frappánsabb magyar kifejezést is egy-egy angol frázis helyére.
Hiába no, nincs mit szépíteni, az Empire Earth fordítását még lehetett volna csiszolgatni, javítgatni, de az ember mégsem mond szívesen rossz kritikát róla azon egyszerû okból kifolyólag, hogy végre egy olyan produktummal állunk szemben, ami igenis nagyon sokat hozzátesz a játszhatósághoz. Egy angolul nem, vagy csak alig tudó ember számára az Empire Earth 2 Gold fordítása maga a deus ex machina - az isteni közbeavatkozás. Hatalmas mennyiségû lefordított szövegrõl van itt szó, és nem is a legegyértelmûbb fajtából, nem csoda, hogy aki akar, az bõven talál benne hibát. Annak viszont csak szeretne végre egy olyan játékot kipróbálni, amit eddig az angol nyelv tudásának hiánya lehetetlenné tett, bizonyára nem fognak panaszra nyílni ajkai.

A történelem megismétli önmagát

Ismét egy olyan hivatalos fordítással találkoztam, ami sok-sok sebbõl vérzett, ám a helyét mégis megállta a csatamezõn. A jövõ ezeké a munkáké, de a magyar forgalmazóknak még bele kell tanulniuk folyamatba és talán egy kicsit csökkenteniuk kell a profitéhségük.