SWAT 4 GOLD

Írta: Panyi

2008. 03. 10.

| 3933

FIGYELEM: Ez a bejegyzés, már több, mint 1 éves, az itt leírtak elavult információk lehetnek!

A CD Projekt jóvoltából nem csak a legújabb játékok kerülnek honosításra, hanem egyes, maga idejükben népszerûbb játékok is. Ebbõl az alkalomból került a boltokba magyarul a SWAT 4 arany kiadása, amelyben az alapjáték mellé odabiggyesztették a hozzá készült egyetlen kiegészítõ lemezt is, a The Stetchkov Syndicate-et. Kiskoromban az olyan csodálatos amerikai filmeken nõttem fel, amikor a kedves fõszereplõ hõs fogott egy kifogyhatatlan tárú fegyvernek látszó tárgyat, majd végigszaladt egy vidéki villa összes szobáján kinyírva minden ellenségnek látszó személyt, és megmentette a túszokat, akik általában a hõsünk szerettei voltak. Ha nem azok, akkor egy-kettõ akár meg is halhatott, hogy növeljük a részvétet.
Na, már most a SWAT4 majdnem ilyen koncepcióval épül fel, csak sokkal több a kivétel, tehát majdnem ugyanaz. A játékban egy SWAT (Special Weapons and Tactics – Különleges fegyverek és taktika) osztagot kell vezetned, akik a rendõrség egy részét képezik, és akkor vetik be õket, ha már nem tudnak mit kezdeni a sima rendõrök az üggyel. Általában ez akkor következik be, ha a bûnelkövetõk bezárkóznak valahova, valamint sok-sok túszt ejtenek. Ekkor általában különbözõ feladatokat kapunk. Be kell rohanni, megmenteni a túszokat, és bûnözõket vagy megölni, vagy csak kivonni a forgalomból. Természetesen, ha lehetséges, akkor a csapatunk tagjainak életben kellene maradniuk, azaz itt nem megy az a módszer, hogy behatolunk és mindenkit elsõ lövésre megölünk, és közben ugrálunk. A játékról tömören csak ennyi karaktert fecsérelnék, a többit inkább a fordításra.

A CD Projektes által forgalmazott termékeknél a doboz milyenségére soha nem lehet panasz. Most is egy inkább VHS videókazetta nagyságú és kicsit szélesebb dobozt kapunk, amely arany színekben pompázik a GOLD kiadás miatt (ez egy nagyon jó pont). Szóval jó kézbe venni ezeket a dobozokat. Azonban már itt a dobozon észre lehet venni apróbb hibákat, mint a multiplayer vagy kooperatív szó. Elõször a multiplayer szóról essék szó. Kérem szépen, mi magyarok vagyunk, így ilyen szavunk nincsen, kéretik valamire lefordítani. Elhiszem, hogy a kezdeti idõszakban mindenki ezt a szót használta, mert minden angolul volt, és könnyebb volt havernak ezt mondani, mint lefordítani, de éppen ezért dolgozunk, hogy ez kimenjen a divatból. A kooperatív szóval meg csak az volt a bajom, hogy nagybetûvel írták, pedig nem mondatkezdõ volt és nem is tulajdonnév. (Valamint azért még belekötnék ebbe a szóba, ugyanis ez sem magyar, de mivel latin, ezért maradhat).
További utam a kézikönyv kies bugyraiba vezetett, míg a bitek száguldottak át az optikai meghajtómról a merevlemezem sávjaira. Lapozgatás közben nem sok rossz információ ragadta meg figyelmem, csak egy valahogyan nem odaillõ update szavacska, de az valami figyelmetlenség lehetett. Viszont a jó pont jár a fordítóknak, mert a fegyverek és az egyéb hasznos különleges kütyük neveit honosították ott, ahol tudták és nem számokból állt az egész fegyver.
A játék indítását követõen szokásosan a beállítások felé vettem az utamat, hogy a saját ízlésem szerint testre szabjam azokat. Minden korrektül le volt írva és meg volt fogalmazva, minden a helyén volt. Egyedül egy valamibe kötnék bele. Még pedig abba, hogy a beállítások alatt füleken lehet kiválasztani az egyes alkategóriákat, amelyek neveit rövidíteni kellett, mert nem fértek volna el ezekben a fülekben. Errõl ugye a nem a fordítók tehetnek, de mondjuk lehetett volna rövidítések helyett más szóval is helyettesíteni, ami ugyanazt jelenti. De ez már csak az én kis kukacoskodásom. Mivel elsõ alkalommal indítottam el egy SWAT játékot, így az elsõ alkalmam a gyakorló térre vezetett, ahol megtanultam, hogyan is kell kezelni a játékot, mit hova kell pakolni, tenni, nyomni. A narrátor angol hangja ellenére a szöveg magyar milyenségével nem volt semmi gond. Mindent úgy magyarázott el, hogy meg lehetett érteni és nem tévedtem el miatta. Miután már elég tapasztaltnak éreztem magam a küldetések teljesítéséhez, ráböktem az egyjátékos kampányra és létrehoztam a profilomat, és máris játszhattam. Azaz mielõtt belevágtam volna a túszmentésbe, elõtte kaptam egy kis eligazítást: hol történnek az események, kiket kellene likvidálni, kiket kellene megmenteni, és lehetõleg kiket nem kellene megölni, valamint a végén azt, hogy mivel is szeretnénk lövöldözni és túszt menteni. Ezek a leírások mind pontosan tükrözik egy valódi eligazítás milyenségét. Minden megfelelõ volt, mindent érteni lehetett, a fordító nem veszett el az információ áradattól. Egyedül egy valami kötnék bele. Néhol lefordították az utcák neveit, azaz nem lett a John Streetbõl János utca, csak John utca, de valahol meg maradt a Street is. Szóval itt a fordítók nem tudták, hogy mi legyen ezekkel.
Haladjunk tovább a játékban. Miután elindítottam egy küldetést szépen informálnak, hogy hol is vagyok, és máris mehet a bevetés. Ajtóról-ajtóra meg kell vizslatni, vajon ki lehet a másik oldalon és mivel jöhetnek velem szembe. A csapat irányítás parancsok olyan hosszúk és olyan értelmesek, amilyennek lennie kell, nem kacifántosak, nem bonyolították túl. Valamint egy kis állapotsorban, mintha csevegnének az embereink, azt is kiírják nekünk és ott is minden érthetõ, és így ha lemaradtunk valami szóbeli kommunikációról, akkor itt azt elolvashatjuk.

Összegezvén a játékot és a magyarítást azt kell mondanom, hogy mindenképpen megéri a jelenlegi árát. A honosítás minden szempontból korrekt, néhol ugyan egyes apróbb bakik beütöttek, de azokat csak én kritikus szemem veszi észre. Szóval, aki lemaradt eme klasszikusról annak irány a bolt!