Overlord
Írta:
Druzsba
| 1433
FIGYELEM: Ez a bejegyzés, már több, mint 1 éves, az itt leírtak elavult információk lehetnek!
Tegye fel a kezét, akinek sose jutott eszébe, hogy Frodót jól seggbe kéne rúgni a Végzet hegyén miközben elõadja a hattyú halálát? Vagy ki nem akarta egyszer sem jól felpofozni Drizzt Do’Urdent szentimentális monológjait olvasva? A klasszikus fantasy világok legtöbbje menthetetlenül romantikus, giccses és hemzseg a kliséktõl. A zseniális Overlord (nem elsõként!) igyekezett ezt a tényt meglovagolva valami újat alkotni. Ennek a folyamatnak volt az elsõ lépése a fantasy konvenciók kifordított szerepeltetése. Az elfek többé nem nemes, érinthetetlen eszményképek, hanem nevetséges nyafogó hülyék, akiknek a szánalmas siránkozása még a legtürelmesebb játékost is arra készteti, hogy valami szilárd és nehéz dologgal elkezdje õket ütlegelni. Az Overlord ebbõl a szempontból nagyszerûen vizsgázott, még a klasszikus Dungeon Keeper sorozat sem volt képes ennyire nevetségessé tenni a fantasy hagyományokat. Szerencsére a készítõk a világ megteremtésével nem fogytak ki az ötletekbõl, és sikerült megalkotniuk egy olyan játék-mechanizmust, mely - bár korán monotonná válik - egészen újszerûen hat az akciójátékok között. Képbe kerülnek az orkos-elfes-törpös színletek abszolút lúzerei, a goblinok, koboldok és más 1,2m alatti kis erõszakbombák, akik a legtöbb esetben ostobák, vérszomjasak, rengetegen vannak, és a fõhõs a kilátástalan helyzet ellenére több teherautónyit mészárol le belõlük. Nos, õk lesznek a mi legjobb barátaink. Továbbra is ostobák és vérszomjasak, de ezúttal mi irányítjuk õket, kezünk egyetlen mozdulatára elpusztítanak mindent, ami az útjukba kerül, majd az értékesnek ítélt dolgokat boldog mosollyal elénk hozzák... a játékos pedig csak áll, rezzenéstelen arccal (legalábbis a sisak miatt úgy tûnik) és figyeli gonoszságának szorgos kis eszközeit, esetleg belerúg egyikbe-másikba. Ami számomra feltette a pontot a képzeletbeli i-re, hogy a játékot nem rontották el mindenféle áll-szerepjátékos, ostoba tápolással, a kezdõ karakterrel is simán végig lehet játszani az egészet. Vagyis - és ezt nagyon fontos hangsúlyozni - itt egy akcióorientált stratégiai játékkal van dolgunk, amibe még pont bele tudták illeszteni a Simsekre emlékeztetõ lakás-management. Akinek felkeltette az érdeklõdését a játék, nyugodtan keressen rá a világhálón, több értelmes cikk is olvasható róla.
Hová is tettem a Magyar - Onodrim szótáram?
Félek, teljesen feleslegesen írom le, mennyire elszántan, hibákra vadászva kezdtem el az Overlord tesztelését, úgy sem hisz el senki, hogy így van. Pedig az eredeti ötlet az volt, hogy szokásomhoz hûen kizsigerelem a magyarítást, jól megjegyzem magamnak hibákat és aztán a cikkben majd valahogy szépítek a dolgon...
Sajnos a helyzet pont fordítva sült el. Az elsõ tíz óra játék úgy telt el, hogy egyetlen hibát sem vettem észre, mert annyira magával ragadott a hangulat, a játék. Érdemes ennek a ténynek a vizsgálatán egy kicsit elidõzni! Mint késõbb kiderült, voltak problémás dolgok a játék elején is, második nekifutásra már több hibát is észrevettem, de képzeljük el, hogy egy olyan játékos, akinek nem az a feltett szándéka, hogy helyesírási és gépelési hibákat valamint félrefordításokat vegyen észre, mennyit fog ebbõl érzékelni? Mint írtam korábban, elfogult vagyok, de szerintem semmi. Természetesen ez sem mentesíti a készítõket; a küld ige felszólító módban két d-vel írandó, a mindenáron szó pedig egyben. Érdemes itt megemlíteni, hogy a kézikönyvben és a dobozon is találtam olyan dolgokat, amiben könnyû szívvel köthet bele az ember. Az Életerõ Csík és a felkiáltójel nélküli felszólító mondat a borító hátulján nekem egy kicsit furcsán hatott.
A munka tehát nem hibátlan, sõt olyan dolgokat rontottak el a készítõk, amire már a Word is figyelmeztette volna õket. Mi lehet az oka annak, hogy ezen hibák ellenére kifejezetten jónak érzem a fordítást (a már többször említett elfogultság mellett)? A válasz annyira természetes és egyszerû, hogy eleinte észre sem venné az ember. A magyar szövegek stílusa, a választékos szóhasználat kifejezetten passzol a játék hangulatához; néhol az embernek olyan érzése támad, mintha a Fable hobbi-fordításával játszana - nem véletlenül! Frappáns, jól megválasztott kifejezések, az eredeti szöveg gonosz humorának teljes megtartásával - ez az Overlord fordításának legerõsebb része. A honosítás készítõi még arra a rendkívül hálátlan feladatra is vállalkoztak, hogy a helységek neveit fordítsák, és az eredmény tökéletes lett. Olyannyira, hogy teljesen megrendítették abbéli hitemet, mely szerint az ilyesmi nem szükséges egy honosításhoz. A pozitívumok sorát erõsíti az a tény is, hogy egyetlen(!) félrefordítást sem találtam, és a szöveg mindenütt egységes. Ha a serpenyõ két oldalát nézzük, akkor azt látjuk, hogy egyik oldalon nevetséges, könnyen kiküszöbölhetõ helyesírási hibák állnak, a másikon meg egy egységes, stílusos és félrefordításoktól mentes alkotás.
Azért itt a nagy dicsérgetés mellett meg kell említeni, hogy bár az Overlord szövegei nem kifejezetten könnyûek (sok benne a ritka, esetleg régies szó, a címet már nem is említve) mégis kifejezetten kevés karakter fordításáról beszélünk. Mint a cikkem elején említettem, nem egy hagyományos szerepjátékkal van dolgunk, így az azokkal általában együtt járó hosszabb párbeszédek, leírások, könyvek honosításával sem kellett bajlódniuk a készítõknek. Gyakorlatilag a kezelõfelület és a játék közben elhangzó párbeszédek magyarításával kellett csak megbirkózniuk a lokalizációért felelõs embereknek. Persze, tudjuk, hogy a képernyõn megjelenõ rövid szövegek fordítása sem egy hálás feladat, ilyen esetekben az ember néha csak áll széttárt karokkal, mert a program és a szituáció ismerete nélkül gyakorlatilag lehetetlen kitalálni, hogy mirõl is lehet szó. Úgy érzem, külön dicséret illeti az Overlord honosításának tesztelõit is, a szövegek minden esetben passzoltak a monitoron látott jelenetekhez, amihez nyílván az õ hathatós közremûködésükre is szükség volt.
Aki nem hiszi járjon utána!
Mivel meg sem próbáltam objektív maradni, így teljes lelki nyugalommal jelenhetem ki, hogy az Overlordnak az eddigi hivatalos magyarítások legjobbjai között a helye. A zseniális játék és a tisztességes fordítás együtt olyan kombó, amire talán mégis érdemes pénzt és idõt áldozni.
|
13:32
Mert nekem nem volt magyar nyelv hozzá.
(Tört)
11:46
Kontra: Helyesírási és gépelési hibék.
Hibék? Nem hibák?
11:17
Nincs olyan játék, amiben nem lenne valamilyen hiba.
Ha a hibákat ellensúlyozza a játék élmény és a történet, akkor ki nem sz*rja le
Az Overlord egy jó kis játék! Csak a kieg.-hez is kénne egy fordítás
11:09
13:50
Igaz, javítottam.
Amit írsz a fegyverek és egyebek fejlesztésérõl, azt én nem nevezném igazi xp-hajhász tápolásnak. Valóban vicces és ki is próbáltam, de szerintem anélkül is boldogul az ember.
12:38
Erõszakbombák nem?
Tápolás? Hm. Van benne. Hiszen egyre erõsebb fegyverzetet tudsz csinálni a különbözõ kohókból. A fegyverek/páncélok fejlesztése pedig leölt ellenségek lelkébõl lehetséges, ami elég monoton ha gyorsan akarunk fejleszteni... Tápolás továbbá - mivel a kegyencek a fõ fegyverek - a kegyencek számának növelése ami talált tárgyakkal lehetséges. Ettõl függetlenül tényleg nem egy kõkemény rpg, mégha annak is van beharngozva.
A Simsre szerintem kevéssé hasonlít, mivel a tárgyak elhelyezése kötött, megkapjuk, annyi. De jópofa, pl a kincstár, ami anyagi helyzettõl függõen kong vagy túlcsurog.
Maga a játék sajnos teljesen idióta egyébként mint oly sok más amiben az ellenségek újratermelõdnek elmebeteg módon, de az hagyján, itt még az összetört tárgyak is...
Persze a lvl5000 stílusú játékosok ezt szeretik, csak az ez okozta élethûség=0, azaz az ilyen nem rpg és kész. A morrwind is ilyen bugyuta újratermelõdõs ha a hulla fel van szedve... nevetséges.