A Dishonored világa a pestis martalékává vált. Azonban néhányan még küzdenek az ellen, hogy ez ne így legyen és újra beköszöntsön egy szép, új világ. A romlott világot természetesen sok rossz, velejéig gonosz egyén megpróbálja kihasználni és sikeres összeesküvést szõnek a császárné ellen, akit a mi feladatunk lett volna megvédeni. Szerencsénkre azonban van még remény a császárnõ lányában. S itt lépünk be a képbe, hogy mi is segítsünk helyreállítani a rendet az országban, azonban hirtelenjében lett egy kis probléma: mi lettünk megvádolva a császárné halálával. Természetesen nem jövünk zavarba és azonnal belefogunk a munkába és ez a körülmény csak még jobban lendíti elõre küzdelmeinket.

Tovább nem szeretnék belemenni a történetbe, mert az már nagyon veszélyes lenne a történet szempontjából. Mindenesetre kicsit klisés a történet, de a végén nagyon bele fogunk szeretni majd az egészbe, de ennyire még ne menjünk elõre.

A játék maga nekem úgy érkezett, mint derült égbõl a villámcsapás, ugyanis elõtte még sehol, de sehol nem is hallottam és nem is olvastam magáról a játékról, ami azért érdekes, mert a megjelenéskor azért lett rendesen promotálva. Ennek következtében viszont teljesen laikusként foghattam bele a játékba.

Megmondom õszintén az elején azt mondtam, na még egy tucatsettenkedõs-öldöklõs játékról lesz szó és nem is igazán éreztem rá az ízére, de az elsõ negyed végére már beleéreztem és realizáltam, hogy rengeteg potenciál van a játékban és rengetegszer végig lehet majd játszani, hiszen nem csak egyféleképpen lehet egy adott pályát megcsinálni, hanem sokféleképpen is. Plusz az is növeli az újrajátszhatóságot, hogy opcionális küldetésekkel még tovább alakíthatjuk az esetleges végkimenetelt.

S most át is térek a cikk megírásának céljára, azaz, milyen is volt a játék honosítása, hiszen Magyarországon magyar felirattal jelent meg a PC-s, illetve a konzolos változatok. Tesztem során én az XBOX360-as változatot használtam, de szerintem a konzolos szövegeken kívül teljes egyezés van.

A feliratok bekapcsolása közben a menüt áttekintettem és szerintem profi munkát végeztek, de reméltem is, mert itt azért vétkezni nagyon nem szép dolog.

A bevezetõ küldetés alatt kezdtem sejteni, hogy nagyon jó munkát végeztek a fordító(k), ugyanis minden egyes felirat egyre jobb és jobb lett. Nem akart sem túlzó lenne, se nem kevés. S a játék végére is csak azt éreztem, hogy ez bizony jobb és jobb és öröm volt olvasni és már azt mondtam, na mondom ez igen, ilyen fordításokat akarok látni minden egyes játékban.

A könyvek, illetve jegyzetek olvasása során sem változott errõl a véleményem.

De, hogy lássátok, hogy nem csak szépeket és jókat írok a magyarításról ezért felsorolok egészen pontosan kettõ hibát, amelyek közül egy egészen zavaró volt, hiszen rengetegszer láttam azt a képernyõt, amelyen ezt elírták és igen nagy betûkkel volt kiírva. Volt egy olyan helyszín, amely a szeszfõzdéken játszódott. A helyszínváltásokkor pedig olyan töltõképernyõt láthattunk, ahol kiírják a következõ helyszín nevét, illetve néhány jó tanácsot. Ezen képernyõn sikerült félregépelniük a szeszfõzde szót és “szeszfõzdze” lett belõle. S mivel igen sokszor tértünk vissza erre a helyszínre, így nagyon beleégett az emlékezetembe.
A másik kisebb apróbb hiba, amikor egy ajtón nem lehetett bemenni, akkor kiírta, hogy XY kulcs szükséges az ajtó kinyitásához. Ekkor a szükséges helyett a “needed” szó jelent meg.

Valamint még egy kisebb észrevételem lenne úgy az egész fordítással kapcsolatosan. Valamikor teljesen normálisan lefordítottak egy helyszínt, illetve akár egy nevet is, valamikor meg azt láttam, hogy egy teljesen fordítható személynevet nem fordítottak le. Ilyen volt Lord Regent, ami simán lehetett volna Kormányzó úr, hiszen az is volt. Míg egy másik küldetésben lefordítottak egy ilyen szereplõt. Kis kukacoskodás, de szerintem lehetett volna magyar.

Összességben azért elmondható, hogy egy korrekt és jó fordítást kapunk a pénzünkért és nem mellesleg a játék is remek szórakozást nyújt a számunkra a nyirkos és téliesen havas estéken.