Mikor tavaly a Gearbox Software befejezte Brothers in Arms: Road to Hill 30 játékot, akkor szívesen vártam, hiszen a cég már bizonyított a Half-Life kiegészítõjével, ami annyira fergeteges lett, mint maga az alapjáték. Azonnal ki akartam próbálni a játékot, azonban sok minden közbejött, így csúszott, plusz mikor kiderült magyarul fog megjelenni, akkor gondoltam várok, lehet túl sokat is. Elõzõ cikkemben le lettem szólva, hogy nagyon keveset írok magukról a programokról így ezt a mulasztásomat most pótolom, és akkor nézzük is mit kell tudnunk a programról...

A Gearbox Software cégnek olyan remekbeszabott játékokat köszönhetünk, mint a Half-Life két kiegészítõje, a Halo PC-s portolása, valamint a James Bond Nightfire.
A Brothers in Arms-zal ütöttek nagyot a piacon. Eddig is voltak második világháborús játékok, és lesznek is, de mindenki próbál valami egyedi elemet beletenni a saját fejlesztésû projektekbe. (feature: ki kellene már valamit találni erre, mert már kezd elegem lenni, hogy mindenki fícsörnek emlegeti, miközben szép magyarul lehetne mondani, hogy egyedi dolog a játéknak, vagy különlegessége, de hát azt ugye nem lehet, mert nem menõ, de majd csak kitalálunk valamit, mert hát azért vagyunk, mi fordítók) Ezt sikerült is elérniük, hiszen végre nem egyszemélyes kommandósként nyerjük meg a háborút rambóként, hanem végre csapatban haladunk a végzetünk, esetleg gyõzelmünk felé. A játék kicsit hajaz az Elit alakulat címû sorozatra, de nem is baj, sõt még jól is jött neki ez a kicsike kis reklám.

Kezd az a tendencia folytatódni, hogy manapság már minden FPS vagy egyéb olyan programokba is rengeteg szöveget és hosszú, végeláthatatlan történetet ültetnek bele, ami eddig nem volt jellemzõ. Nagy valószínûséggel kezdenek réébredni, hogy szeretjük a hõsöket és azokat a hihetetlen furmányos és izgalmas kalandokat, melyekben rengeteg érdekes karakterrel futunk össze, akik információkkal látnak el minket, mielõtt megölünk valakit. Összegezve: nekünk fordítóknak már egy FPS magyarításával is el kell töltenünk egy pár hetet.
Lehet így volt ezzel a Brothers in Arms hazai forgalmazója is, aki igen nehezen szülte meg a fordítást, hiszen mire kijött magyarul, addigra már a kiegészítõ is megjelent tavaly, de mivel a részleteket nem tudom, ezért csak örüljünk, hogy megjelent.

A magyar címe a következõ lett: Brothers in Arms: Bajtársak. Nem tudom honnan jött az alcím a Road to Hill 30-bõl, de legalább nem próbáltak meg Útban a 30-as domb felé nevet adni neki. Így ez pozitívum, és filmes hangulata lett. A fõmenü igényes és jól választották a menüpontok magyar megfelelõit.
Gondoltam nem vagyok olyan jó, meg biztosan újítottak valamit a játékmeneten ezért bizony a kiképzést is végigvittem, hátha mondanak nekem valami újat. Mondtak is. Nem egy Call of Duty 2, az biztos, tehát meg kellett tanulnom a kezelését, és néha össze is kevertem a két programot. Szép kis bevezetõnek lehettem szemtanúja és fültanúja. Az angol szinkron fergeteges, és mellette ott volt a felirat is, amit nem is kellett beállítani, megtette valószínûleg helyettem is a telepítõ. A játék során nem volt sok gondom magával a szöveggel és annak kidolgozásával és tartalmával, tehát adhatnék rá teljes pontszámot, de azt azért nem lehet, mert néha azért összeakadtam egy-kettõ kisebb helyesírási hibával, de ez azért már öröm, hogy nem egy rakat van benne.
Azonban mégsem tudok adni 10 pontot magára a programra, ugyanis hangulatot csökkenti, hogy erre bizony egy nagyszerû szinkront kellett volna készíteni az Elit Alakulat szinkronszínészeivel és akkor aztán nagyot dobott volna. El tudom képzelni, de majd talán csak a jövõben.

Összegzésként csak annyit mondok, hogy mindenkinek csak ajánlani tudom mind a játékot, mind a magyar nyelvû változatot, hiszen bosszantó hibákkal nem fog találkozni, és még élvezni is fogja a történetet. Azonban nekem az a szinkron hiányzott egy kicsit, mert a magyar felirat nem növeli a játékélményt, csak segíti megérteni a történetet és a párbeszédeket, de az egy FPS-nél nem mindig lényeges.