A Hazelight stúdió neve nekem eddig nem sokat mondott, de ezután azt hiszem, jó lesz megjegyezni. Eddig olyan címeket tettek le az asztalra, mint Brothers: A Tale of Two Sons vagy A Way Out. Ezen játékok legerősebb közös jellemzője, hogy kooperatív játékok, tehát kettő játékos szükséges hozzá.

Nem tudom eléggé hangsúlyozni már így az elején, mennyivel jobb élményt nyújt az It takes two (vagy akár a stúdió korábbi játéka), ha van egy párunk/társunk, aki vállalja a másik fő karakter irányítását.

A történet szerint két főszereplőnk, Cody és May épp válni készülnek, és ezt a sajnálatos hírt épp most közlik egyetlen lányukkal, aki persze nehezen dolgozza fel ezt a döntést. Elfut, és szobájában anyukájáról és apukájáról mintázott babákkal kezd el játszani, kíván egyet, és amint a könnye a bábukra csöppen, azok a szülei tudatával ébrednek fel.

A kezdeti sokk után, amit egyrészt a szituáció okoz, másrészt Dr. Hakim könyve, ami egy akcentussal beszélő, amolyan párterápiás pszichológus, megindulunk hogy visszaszerezzük emberi testünket, és közben kényszerből teljesítsük a könyv feladatait, melyek arra irányulnak, hogy a kislány szülei (mi) ne utálják egymást, és lehetőleg ne váljanak el.

A párterápiába ágyazott küldetések során, megjárjuk a kertet, a gyerekszobát és sok megannyi érdekes helyszínt, és rengeteg olyan akadályt kell legyőznünk, amihez két ember szükséges. Ebben rejlik a játék legerősebb mechanikája is, mikor ketten játszotok, és ordibálod a melletted ülő játékostársadnak, hogy "JOBBRA", "BALRA", "MOST-MOST". A rengeteg kiutalásról már nem is beszélve (pl. Mortal Kombat), vagy a rengeteg ügyességi játékról, amik nem képezik a történet részét, mint a polaroid kép készítése, hógolyózás, hintázás, sakkozás, és napestig lehetne sorolni.

Ehhez a nagyszerű játékhoz készült el most a fordítás gyurmi91 és RicoKwothe jóvoltából. Valószínűleg csak a véletlen fura közjátéka, hogy ők is pont ketten fordították. 😀