A napokban érkezett meg a Crysis kiegészítõje, a Warhead, mégpedig nem is olyan messzirõl, hanem a (bár kicsit büdös és kátyús, de azért ilyenkor mégis) szeretett fõvárosunkból, Budapestrõl. A játék a már-már elvárható szöveges fordítás mellett egy szinkront is kapott, én pedig nem bírtam ellenállni a kísértésnek, leteszteltem az egészet. Elõször is pár alap dolog a játékról: A Crysis Warhead a frankfurti Crytek által készített Crysis jól meghízott, önállóan futtatható kiegészítõlemeze. A Warheadet az újonnan alakult Crytek Budapest készítette, és az alap játékhoz hasonlóan egy trópusi szigeten játszódó FPS, ahol a koreaiakkal és az idõközben elõtûnõ földönkívüliekkel kell fölvenni a harcot változatos fegyverekkel és helyszíneken. Mi természetesen egy amerikai jófiút alakítunk, akivel - és a remek nanoruhájával - megmentjük a világot. (Apropó amerikai: Ezt a sztereotípiát Pszihó, a fõhõs a következõképp reagálta le többször is a játék során: "Angol te takony!")

Komoly elvárásokkal kezdtem neki a tesztelésnek: Az alap Crysis tetszett, a fordítása kiemelkedõ volt, magyaros és elgépelésmentes. Ennek, és fõleg a javarészt magyar fejlesztõcsapatnak az eredményeként hibátlan szövegeket vártam el. Nem csalódtam. A szövegkönyvektõl ugyanezt vártam, és lévén hogy a kettõ elvileg ugyanaz, megint csak nem kellett csalódnom. Elgépelés most sem volt. (Ugye, kedves többi kiadó, nem is lehet olyan nehéz lefuttatni egy helyesírás-ellenõrzést.) Amivel bajom volt, az az, hogy a kettõ mégsem egyezik meg teljesen. Valamelyiket utólag még finomíthatták, a másik meg maradt eredetiben, így aztán többször is elõfordul az a furcsa helyzet, hogy nem azt hallom, amit látok szövegként. Van, hogy csak egy névelõ marad el, amit csak másodszorra vettem észre; de rögtön az elsõ mondatokban a szöveg "basszuskulcs"-ot ír, míg a hangfalakból a basszust hallom - és nem csak a mélynyomóból. Rossz elõjel, hál' Istennek hamis.

Játék közben mindössze egy olyan szövegrésszel találkoztam, aminek semmi köze nem volt a hallhatóhoz, legalábbis megfogalmazásban. Ez sajnos elég rendesen kizökkentett, de ez volt a legnagyobb hiba az egész fordításban, ami nem rossz teljesítmény.

A katonák beszólásai remekül sikerültek, életszerû, és mint olyan, elég szabad szájú. Jobb, mint a Witcher-féle "Anyád törpékkel hál!", bár itt is volt egy hasonló gyöngyszem, idézem is, úgysem kell csillagozni: "Hogy esne anyád teherbe!" Na igen, komoly. A fenti példától eltekintve viszont elég életszerû minden, a rádióba ordított keresetlen szavak az épp megsemmisülõben lévõ osztagoktól, az elsõ találkozások az idegenekkel, a nagyobb idegenekkel, és a még nagyobb idegenekkel, a válaszok a kissé túlzó követelésekre... helyén van minden.

Leginkább a szövegek felmondásának minõségén aggódtam. A filmeket már megszokták ezek a színészek, de egy videójáték teljesen más, itt a színész nem ismeri az elhangzás körülményeit, egy filmet végignézhet, egy játékot nem játszhat végig, fõleg, hogy esetleg még kész sincs, meg különben sem biztos, hogy nagy játékos az illetõ... Szerencsére ennek ellenére sem volt semmi probléma, nem volt monoton vagy unott a karakterek hangja, tényleg olyan volt, mint akik épp az életüket kockáztatják valamiért. Egyes egyedül a nanoruha nõi hangja nem tetszett, túl szaggatottnak találtam. A férfi hang megfelelõ.

Egy dolog hiányzott: A szinkronszínészek neve. A játék végén jön a fejlesztõk névsora, amit direkt ezért nem nyomtam el. (Legalábbis amíg el nem ért az alapjáték fejlesztõihez.) Ott vannak az angol és japán szinkronhangok, a magyar sehol. De ez még hagyján, ha nem figyeltem volna direkt erre, talán föl sem tûnik. Sokkal nagyobb baj, hogy míg a beosztások és munkakörök szépen le lettek fordítva, a nevek nem - illetve pont hogy túlságosan is le és meg vannak fordítva. Az egy dolog, hogy az angol verzióban fordítva vannak a nevek, és nincsenek ékezetek, de magyarban igazán "visszafordíthatták" volna. Nem nagy baj, a többség úgysem nézi végig, de elég hülyén jön ki. Mindenesetre büszke lehet lenni rájuk, remek játékot alkottak, meg is kapták világszerte az elismeréseket. Kár, hogy tényleg kicsit lineáris lett pár pálya...

Összességében szerintem új példakép született fordítások terén. A szöveg végig pörgõs, magyaros, csak nagyon ritkán erõltetett, életszerû, nem besorolás miatt aggódó: így kell kinéznie egy fordításnak. Elérte a célt: nagyobb játékélményt nyújtott volna, mint az angol szinkronnal. Tegyük hozzá viszont, hogy ez csak annyira fordítás, mint a szintén magyar Stormregion játékainál (S.W.I.N.E. szinkron, na az volt talán még ennél is jobb... "A makkos mindenit! Kapjátok el a kis szõrcsimbókot!"), tehát el is vártam egy ilyesmi szövegminõséget, csak a felmondás minõségén aggódtam, alaptalanul. Még-még, sok ilyet! Várjuk a kihívó Clear Sky-t, ami egészen hasonló kövér-kiegészítõs stratégián alapul, és még csak azt sem lehet majd mondani, hogy nem is igazi fordítás. De azért remélem az játékidõre hosszabb lesz...