A S.T.A.L.K.E.R. sokat váratott magára annak idején, de szerencsére ugyanez az önállóan futtatható elõzményérõl, a Clear Sky-ról már nem mondható el. Igaz, nekünk egy kicsit többet kellet várni mint másoknak, de cserébe Magyarországon nem csak a már-már alap szöveges fordítást kapta meg, hanem szinkront is készíttetett hozzá a CD Project. Az alap S.T.A.L.K.E.R. Shadow of Chernobyl 2012-ben játszódott, fõhõsünk egy teherautón érkezik a Zóna határvidékére, elég vacak állapotban. Hogy került oda? Mért van olyan állapotban? Mit csinált azelõtt? Ezekre, és még sok más kérdésre az alapjáték nem adott igazán kielégítõ választ, de hát erre találták ki az elõzményeket: A Clear Sky-ban 2011-ben járunk, ugyanott, de mégsem: Vannak területek, amik az alapjátékban bejárhatóak voltak, de itt nem, és van természetesen jó pár új terület is. Hiába no, a Zóna változik.

Mûfaját tekintve egy FPS-el állunk szemben, vagy ahogy a belsõnézetû lövöldék elsõ megjelenésekor zavarukban emlegették az újságok, "emberszimulátor". Vadászpuskák, gépkarabélyok, mesterlövészpuskák, minden van, ami a boldogsághoz kell. Elsõsorban természetesen szovjet gyártmányok, de akad pár nyugati fegyver is, amik jellemzõen sokkal jobbak. A játék ugyebár a csernobili atomerõmû környékén, a sugárszennyezett Zónában játszódik, ahol 1986 óta mintha megállt volna az idõ: Ugyanazok a vén épületek, jármûvek, fegyverek vannak, amik akkor voltak. Elképesztõ hangulatot áraszt, ez a lényege az egész játéknak, ezért szerettük az eredeti S.T.A.L.K.E.R.-t is. Mondjatok még AAA kategóriás játékokat, amiben találkozhat az ember Ikarus busszal, lerobbant Ladával, Moszkviccsal...

A GSC munkatársainál kicsit máshogy alakultak a dolgok a robbanás után: mindenféle mutánsok szabadultak el és anomáliák keletkeztek. Sõt, mi több: különleges, az emberek képességeit növelõ tárgyak is keletkeztek, amelyeket ritkaságuk folytán aranyár fölött mérnek. Az aranyláz pedig, ahogy lenni szokott, odacsõdíti a szerencse próbálókat, ezek a sztalkerek: független kincsvadászok, akik ezen különlegességek után kutatnak, és próbálnak túlélni. Akár csak az elõzõ részben, most is egy ilyen sztalkert alakítunk.

De térjünk is rá a lényegre, amiért a kicsit kövérre sikerült bevezetõt is írtam: a játék teljes feliratos, szinkronos fordítást kapott. Namost a végigjátszás során elég sok szöveggel fogunk találkozni, az átlag FPS-ekhez képest meg pláne. A játékmenet viszonylag szabad, azzal beszélgetünk akivel csak akarunk, és maga a fõ történetszál is elég sok párbeszédet tartalmaz. Sajnos csak utóbbi kapott szinkront, a történet szempontjából nem kulcsfontosságú beszélgetések nem. Ez így volt eredetileg is, nem csak a magyart vágták meg, de már eredetileg se örültem neki. Ráadásul, ha egy kulcskarakterrel beszélgetünk, a fontos szövegrészeknek van csak szinkronja, a kevésbé fontosaknak nincs... Sõt, ha csak odaállunk egy karakter elé, és nem csinálunk semmit, akkor ránk fog szólni - szépen magyarul, szinkronizálva -, hogy mondjunk már valamit. Ha beszélgetünk vele, akkor viszont meg se szólal. Elég zavaró. Majdnem annyira, mint hogy az fõszereplõnek sincs hangja: egy kukkot nem szól az egész játék során, hiába akármilyen überfontos rész. Ez persze megint nem a szinkron hibája, ez is már alapból hülyeség.

Rá is térnék akkor arra a kevésre - mihez képest, talán még így is több, mint amit a Warhead-ben hallottunk -, amikor mégis megszólalnak: A karaktereknek egytõl-egyig erõs orosz akcentusa van, ami tökéletes, csak például Lebegyev, az egyik elsõ beszélgetõtárs hangja annyira túlerõltetetten oroszos akar lenni, hogy már inkább robothang, semmint orosz akcentus. Késõbb egy katona szólalt meg egy 10 éves gyerek gyönyörû basszusával, nem kicsit volt hangulatromboló. A többi karakter hangja okés volt, a sztalkerek beszélgetésen kívüli beszólásai kivételesen jól el lettek találva, egyedül azt furcsálltam, hogy a gázmaszkok egyáltalán nem korlátozzák õket a beszédben... A S.T.A.L.K.E.R.-re oly jellegzetes tûz körüli beszélgetések megmaradtak eredeti orosznak, jól is van az úgy, fontos hangulati elem.

A szöveg végig érthetõ, a helyzethez passzoló és csaknem hibátlan volt. Többször is elõfordult, hogy nem pontosan az lett felmondva, amit a felirat írt, de komoly különbség csak egyszer, egy Csehov nevû sztalkerrel folytatott beszélgetés során jött elõ. Értelmes volt mindkét verzió, csak más megfogalmazás.

Érdekes módon a fordítók el szokták felejteni a stáblistát. Most se történt máshogy, teljes egészében angol maradt, elég érdekes, amikor megjelenik a tökéletesen magyar játék végigjátszása után.

Összességében meg vagyok elégedve a fordítással, ami levesz az értékébõl az javarészt az alapjáték hibája, a fordítók és szinkronszínészek jó munkát végeztek, egyedül Lebegyev hangja volt ténylegesen elrontva, túljátszva. Elgépelés se sok volt, a játék hevében én legalábbis csak egyet vettem észre: Az Isten, hacsak nem valami többistenhívõ vallás a téma, nagybetû.