Vajon van olyan zenekedvelõ, aki nem ismeri ezt a jellegzetes göndör fekete hajú, állandóan cilinderben és idióta feliratú pólókban játszó gitárost? A válasz – nagy valószínûséggel – : nem. Korunk kiemelkedõ elõadómûvésze õ, aki mindenhol ott van, ahol történik valami komoly a zene körül, és aki most meglepett minket egy könyvel, egész pontosan egy önéletrajzzal. Mi tagadás, nem fogta vissza magát: a kötet minden fényképpel együtt kirúg 500 oldalra. Nem is csoda: eléggé eseménydús életet sikerült összehoznia, ebben a könyvben pedig bõven beszél mindenrõl, egész a gyermekkorától a 2007-es esztendõig követvén az eseményeket.

Szóba kerül minden lehetséges téma: szülõk, rock n’ roll életforma (tudjátok: szex, drogok, rock n’ roll – mégpedig ebben a sorrendben), a Guns n’ Rosesos majd a Velvet Revolveres idõszak szintúgy, ahogy a turnék és a világ általában. Slash megdöbbentõ részletességgel tárgyalja például saját, ’92-es halálát: a napot, amikor a Metallicával közös turné során egyszerûen túladagolta magát, és szíve több, mint nyolc percen át állt (nem lövök le nagy poént, ha elmondom: azért végül sikerült újraéleszteni…).

Ami tehát a belbecs: egy igazi rock n’ roll gitáros élete a saját szavaival, ráadásul az egyik olyan gitárosé, aki ma a legnagyobbak között van. Õszinte vallomás a gyermekkoráról, a Guns n’ Rosesból való kiszakadásáról és a véget nem érõ viszálykodásról Axl Rose-sal, a Slash’s Snapekitrõl és a Velvet Revolverrõl, a konkurens és példakép bandákról, a Los Angelesi és világbeli életrõl: egyszóval mindenrõl és mindenkirõl, akihez egy kicsit is volt köze a srácnak.

Ami pedig a külcsínt illeti, szó ne érje a ház elejét, igencsak szép kiadást kapunk a pénzünkért (vagy – akárcsak jelen sorok írója – a könyvtárjegyért ugye). A borító pontosan azt ígéri, amit kapunk: a jellegzetes, cilinderes-gitárszólózó Slasht. A fejezeteken belül fekete-fehér képeket kapunk illusztrációnak, és vagy külön színes melléklet is. A grafika jó, egy tördelésbeli hiba sincs (!) az egész könyvben, úgy összességében ez a része a dolognak megérdemli a 10/10-es pontozást.

A fordítást Szántai Zsolt úrnak köszönhetjük, és köszönjük is bátran: nagyszerû munkát végzett. Sajnos nem állt módomban eredeti nyelven olvasni a könyvet, de biztos vagyok benne, hogy a fordító elftárs nem hibázott nagyokat, a stílusa pedig tökéletesen illik Slash-hez.

No, most, hogy elmondtam minden szépet és jót, meg kell említsem a mû talán egyedülálló hibáját: túlságosan tematikus (merthogy muszáj annak lennie). Ezt úgy értem, hogy – természetesen – nagyjából csak Slash-el foglalkozik, és aki csak annyit tud róla, hogy „igen, láttam már a Guitar Hero-ban”, annak egy kicsit ijesztõ lehet a sok név, cím, fogalom, amirõl fogalma sincs, hogy kicsoda-micsoda, míg a rajongók azonnal vágják. Azonban még az ilyeneknek is tudom ajánlani a könyvet, mert érdekes és szórakoztató mû, akár egy jó regény: érdekes sztorival, és a nagy hálivúdi álom beteljesülésével…