"Két évvel azután, hogy megöltem Blyth-t, meggyilkoltam Pault, az öcsémet - de egészen más és jóval alapvetõbb okokból, mint amiért Blyth-t eltettem láb alól -, egy évvel késõbb pedig kinyírtam az unokahúgomat, Esmereldát, többé-kevésbé egy hirtelen ötlettõl vezérelve. Eddig ennyi. Három. Már évek óta nem öltem meg senkit, és nem is tervezem soha többé. Akkoriban éppen ilyen korszakomat éltem." Zavarba ejtõ idézet egy zavarba ejtõ könyvbõl. Az 1954-ben született skót Iain Banks elsõ regénye megjelenése óta erõsen megosztja mind az olvasókat, mind pedig a kritikusokat. Sokan ízléstelennek találják a mû kegyetlenségét, naturalista ábrázolását, míg mások azonnali klasszikusként tekintenek rá. Példának okáért, a The Independent nevû tekintélyes angol napilap beválasztotta a XX. század legjobb 100 regénye közé, míg a The London Times kritikusa csak szûkszavúan "Ez egy rakás szemét" titulussal illette a Darázsgyárat.

A történet középpontjában egy 16 éves ifjonc, Frank áll, aki egy skót falucska mellett éldegél egyedül édesapjával. Frank éppen Áldozati Oszlopait javítgatja, amelyeket a sziget riasztórendszereként helyezett ki, mikor is észreveszi, hogy a szomszédos falu rendõrtiszte, Diggs közeledik otthonuk felé. Furdalja a kíváncsiság, hogy vajon az történt-e, amire gondol, ám meghúzza magát, mert apja ráparancsolt, hogy nem mutatkozhat mások elõtt. Mikor aztán Diggs elmegy, apja megerõsíti gyanúját, õrült bátyja, Eric, megszökött a kórházból.

Banks a 170 oldalt felölelõ cselekményt teljes egészében Frank nézõpontjából tárja az olvasók elé. Mint azt a fenti idézetbõl is leszûrhettétek, Frank nem éppen egy átlagos tinédzser. Igazi remete életet él, minden idejét az õ és apja otthonául szolgáló parányi sziget körül tölti, ahol mindenféle állatok kínzásával múlatja idejét. 16 éves korára pedig már 3 ember halála szárad a lelkén, köztük a tulajdon kisöccséé. Nem csoda tehát, hogy megosztotta a publikumot, hiszen nem mindennapi jelenség, hogy egy hidegvérû gyilkos tinédzser legyen egy könyv fõszereplõje.

A Darázsgyár érdekessége, hogy az író nem a már említett történetet, hanem sokkal inkább a régmúlt eseményeinek feltárását helyezte elõtérbe. Amellett, hogy a cselekmény szépen lassan csordogál a maga medrében és felmerül itt is számos kérdés (mi történik, ha egyszer Eric hazaér, vajon mi lehet Frank apjának dolgozószobájában, ahová õ maga még soha nem mehetett be), minden egyes fejezetben fellebben a fátyol Frank és családja sötét múltjának egy darabjáról. Vajon miért ölte meg Frank azt a három gyereket, mégis mi az a Darázsgyár, amitõl titokzatos jóslatait kapja, mitõl vált õrültté Eric, mégis miféle balesetet szenvedett Frank kiskorában, mirõl kapta nevét a Koponyák Földje, és még sok más rejtély, melyek a könyv szerinti jelen történéseit olvasva merülnek fel. A könyv végére pedig minden egyes sötét titokra fény derül.

Igazából nehéz véleményt formálni a Darázsgyárról, mûfaját meghatározni pedig egyenesen képtelenség. Az biztos, hogy mûve alapján, Iain Banks személyében egy remek stílusérzékkel és fantáziával megáldott írót ismerhettem meg, akinek regénye – bizarr történetének ellenére – olvastatja magát. Klasszikusnak nem nevezném, de jó kis olvasmány volt. Bár azt kétlem, hogy még egyszer levenném a polcomról.